Chinese dream

Halihóó!

Most szünet van, így van időm a blogomra. Nem mondom, hogy sokminden újdonság történt, de egy két dologra rádöbbentem, így megosztom az érdeklődőkkel. Először is, a félévzáró vizsgák nem voltak túl extrák.  Minden feladatot sikeresen teljesítettem. Rádöbbentem, hogy beszélni sokkal jobban tudok mint írni. Ez valószínű annak köszönhető, hogy családot cseréltem, és a kínai barátaimmal eltöltött időnek. Kb. 3,5 hónap után, mikor az új családomhoz kerültem, az angolom már elég jó volt, így koncentrálhattam a kínaira. Angolul lassan folyékonyan beszélek és ha nem értenek meg, akkor megtalálom a módját, hogy elmagyarázzam, amit szeretnékl mondani. Az új családom mint már említettem csak kínaiul beszél, így rá vagyok kényszerítve a beszédre. A hétköznapi dolgokról  gond nélkül elbeszélgetek a családommal. Magyarországról nagyon sokat kérdezősködnek.  Ami a legjobban tetszik nekik, hogy müzlit eszek, vagy tejet iszok. Ez számukra nem hétköznapi dolog. Ha vendégek vannak, mindig ezen viccelődnek. Néha m ár idegesitő is, de ez semmi azok a dolgok mellett amiket elviselek ebben az országban. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam . Pl. azon, hogy miért is jöttem én ide Kínába. Számomra ez egy jó lecke. Megtanít élni. Mielőtt ide hozott a sorsom, teljesen más voltam, igazából azt sem tudom ki. Ha le kéne írnom magam pár szóban, akkor annyit mondanék, hisztis, akaratos, lusta, finnyás, ló mániás. Szerintem ez mindent összefoglal. Ha nincs igazam, javítson ki valaki.. J Ha jellemeznem kéne magam, a jelenlegi helyzetbenn. Akkor az mondanám, felnőttes gondolkodású, türelmes, előre látó,  és ha valaki tudja milyen a kínaiak természete, viselkedése, és ezt el is tűri, akkor senki nem mondhatja rám jogosan hogy finnyás vagyok.  Pár sorral ezelőtt megemlítettem, hogy mit keresek én kínában?  Ha újra választanom kéne, vajon ide jönnék-e?  Noss, nem tudom.  Szerintem előszednék egy Föld térképet, és 1-10ig megszámoznám a tíz legszimpatikusabbat, majd választanék egyet. Az előbbi kérdésemre, pedig nem tudok válaszolni.  Kína jó leckét ad egy életre, az biztos. Ha  valaki ide jön, annak meg kell vívnia a harcát. Mindegy, a sorsom így hozta, itt vagyok, elfogadom.  Már csak 5 hónapot kell túlélnem….

Egyik nap szüleimmel beszélgettem és rádöbbentem, hogy  mi történik otthon, amibe eddig bele sem gondoltam. Beszélgetés közben megemlítették egy mondatban „az öcséd felvételizni van” Én ekkor eszméltem fel!  Az öcsém, Gergő most felvételizett hatosztályos gimibe. A nővérem, Zsófi felvételizik egyetemre,  érettségizik. –nem voltam ott a 18. születésnapján.  Nem leszek ott, a szalagavatóján, a ballagásán. Eddig nem törődtem az ilyenekkel.  De azért mégis csak a testvérem.  Sajnálom, hogy ki kell hagynom ezt az eseményt. Az életben mindenkinek csak egyszer van ballagása (..jobbik esetben).   A viccet félre téve.  Hallottam egy- két dolgot az otthoni helyzetről.  A majáknak lehet igazuk volt 2012-vel és a világvégével kapcsolatban. …

A kínai családomról még pár dolgot..az anyám szerencsejátékos, az apám alkoholista, de ennek ellenére szeretem őket.  Az az állítás, hogy az apám alkoholista, annak az z oka, hogy  minen reggel, délben este megissza a napi feles adagját, plusz nem egyszer fordul elő, hogy részegen jött haza….

A kínai új évet most ünneplik itt. Január 22-23.  Náluk ez olyasmi mint nálunk a karácsony. A családommal töltöttem az egész időt. A rokonokkat meglátogattuk, és együtt ebédeltünk. Ebben a pár napban nagyon sokat beszélgettem az anyummal. Igaz, hogy a helyi nyelvjárást beszééli, így a kommunikáció jelentős probléma, de testbeszéd kézzel lábbal hadonászva megértjük egymást. Ezekben a napokban nem sokat aludtam. Úgy éreztem, hogy  Irakban teleportáltam. Hajnalig tüzijátékoztak, petárdáztak, robbantottak. A füsttől nem lehetett semmit látni…. Bátran kijelenthetem,hogy amit mi otthon tűzijátéknak nevezünk, az eltörpül az itteni megbolondult kínaiaktól. Oké, nem megbolondultak, csak mások…Nem szóltam egy rossz szót sem. Ennek ellenére szép volt.

Ami újdonság, hogy ma utazok Hongkongba. Lehet, hogy már régebben említettem, ha nem akkor most mondom. Ma este utazunk. Négyen lányok, mi hárman cserediákok, plusz  a thai lány. Ő volt a kísérőnk Shanghaiban is. Lassan el is köszönök, mert indulnom kell.   Szóval üdvözlök mindenkit, majd beszámolok a történtekről, és hogy milyen volt Lázárral (AFS-es magyar cserediákkal) találkozni…..

További szép napot!