Először is. A tanárok elkezdtek új családot keresni nekem. kinyomtattak pár papírt, és kiplakátolták a suliban. Eddig még nem találtak új családot, illetve igen, ideiglenesen…..Ma  (szerda) az utolsó nap az első fogadócsaládomnál.  Órák után behívtak megint az irodába. Mr. Gao és a német tanár Yunnie várt rám. Elkezdtünk beszélgetni, hogy hogy halad az ügy. A lényeg, hogy amíg nem találnak fogadó családot, addig az iskolában fogok lakni, a Yunnie-vel. Az utóbbi héten nem voltam a legjobb állapotban. Sokszor kiborultam a tesóm hülyeségein..stb.  Elismerem, ez az egész nem csak a családom hibája.  Tudom hogy ezt közösen szúrtuk el. De már késő.  Holnap költözök. Ma iskola után hazarohantam, mindent összepakoltam a bőröndömbe, majd Isa áthozta az egyik bőröndjét, mivel nem fért el a holmim. Segített összepakolni. Majd elmentünk vacsorázni.  Az iskolában fogok lakni, egy épületben a német tanárral. Ez egy épület tanárok számára. Lényegtelen. Kapok egy szobát, ahol eltöltök pár napot. Előttem az ismeretlen, ismét bizonytalanság, nem tudom mi várhat rám, milyen lesz az új fogadó családom? Semmit nem tudok, csak azt, hogy ez az utolsó éjszakám itt. Reggel mindent megköszönök, majd az első óra  előtt Federico és Isa segít elvinni a bőröndjeimet. Most nem jut eszembe sokminden.

Más: Isa telefonja tönkre ment, és itt vette. Így el kellett vinni szervizbe, viszont mivel nem tudunk kínaiul, így megkértük az egyik gitárost, hogy jöjjön velünk, segíteni tolmácsolni. Viszont szervviz után  állás interjúra kellet mennie, és megkért minket, hogy kísérjük el. Miért ne? Vele mentünk. „Légvasúttal” mentünk. Ez a legjobb fordítás rá. Olyan mint a metró, csak a levegőben kiépített pályán megy. Nagyonnnn jó volt. Egy 60 emeletes épület 24. emeletén volt az interjú. Mondta, hogy várjunk rá 20 percet. Oké. Mi persze gondoltuk, addig felmegyünk a 60. emeletre. Viszont ezzel kivitelezési problémák akadtak. a lift, csak a 24. emeletig működik normál esetben. Legalábbis kívülállók számára…. Elindultunk hát megkeresni a liftet, ami a 60. emeletig megy. Találtunk egy ajtót, ami mögött egy lépcső volt. Így beosontunk, és a 36. emeletig lépcsőztünk. Mindenfele csak konferencia termeket találtunk. A 36.on megtaláltuk a liftet. Kicsit ijesztően nézett ki. Na nem baj. Egyszer vagyunk itt alapon felmentünk a 60. emeletre. Találtunk egy hatalmas konferencia termet. Nagyon elit hely volt. _Körös- körül üvegablak, a kilátás tökéletes mindenre, és minden 10. méteren egy ilyen hatalmas távcső volt. A termen belül még lehetett két emeletet felfelé menni. Ott egy kávézot és egy imatermet találtunk. Az imateremből még egy ajtó nyílt, ami mögött egy lépcső volt. Minden korom sötét, szellőzőkkel teli, és zajos. A kalandvágy hajtott minket, így mentünk tovább. Nagy nehezen kiértünk a tetőre. El sem hiszem. Körbe sétáltunk, majd körülnéztünk, mit látunk ilyen magasságból. Baromi jó volt. A 20 percből 2 óra lett. Az egészben az volt a gáz, hogy mindengyikőnknek le volt merülve a telefonja. Szó szernt.. Az enyém már be sem kapcsolt, Isa és Lea úgy szintén és Adam (gitáros) pedig az hitte elmentünk valahova, így ő elindult hazafelé. Federico megcsörgette, hogy hol van, és megbeszéltük, oké, találkozunk a gitár boltban. Mi, 4en cserediákok még elmentük enni valamit, mivel teljesen elfáradtunk a kis kalandozásunkban. Egy órát sétáltunk egy épületen belül, mire találtuk egy subway-t. Ez egy hatalmas plaza volt. Nagyon régen ettem már szendvicset, nagyon jól esett. Ezek után haza buszoztunk. Ennyi érdekesség mára.

Majd beszámolok milyen az élet Yunnievel, egy iskolában. Addig is szurkoljatok, hogy kapjak egy normális családot, és végre minden rendben legyen.