Sziasztok!
Elnézést mindenkitől, hogy megint nem írtam időben… Igen, lusta voltam megírni, milyen volt a kirándulásunk…. Igy kezdésnek annyit, hogy semmi nem úgy történt ,ahogy terveztük, Sokminden közbejött, így a programunkat meg kellett változtatni. A problémák az indulással kezdődtek. Régebben írtam, hogy tanítási szünetünk volt ekkor, és ha nekünk nincs iskola, meg új év van, egyben munkaszünet is volt..ami azt jelenti, hogy mindenki kirándulni igyekezett. Így a közlekedés teljesen felborult, alig lehetett jegyeket kapni bármiféle közlekedési eszközre, alig lehetett hotelt foglalni… A tervünk szerint két napot töltöttünk volna Hainan szigetén, Kína legdélebbi pontján, ahol még télen is kb. +28-30 °C van, majd innét utaztunk volna tovább Hongkongba. Odafele már nem kaptunk repülő jegyet, így vonattal kellett mennünk. Viszont a vonatút meglehetősen hosszú, így normális esetben a vonaton ágyak vannak. Szerintem már mindenki rájött, hogy ez nem volt ilyen egyszerű… Igen, már olyan vonat jegy sem volt, amihez ágy tartozott, csak ami a legszarabb minőségű, és csak ülések vannak, az út pedig 32 órás. Szerintem életem legnagyobb hülyeségeihez tartozik ez döntés is. IGEN, megvettük a vonatjegyet oda felére... Tehát kezdésnek 32 órás vonat út, 2 éjszaka, ágy nélkül, bőröndökkel, mindennel.. Így kezdésnek meg volt a vonat jegy oda felére, a szállás, hazafelé a repülőjegyünk Kantonból( Hongkongtól nem messze). Induláskor még minden rendben volt. Túléltük a vonat utat, (minden állomáson és megálló helyen megáll kategória). Út közben össze ismerkedtünk a kalauzokkal, akiknek köszönhetően átköltözhettünk másik kocsiba, mivel elmondhatatlanul kényelmetlen, koszos, zsúfolt volt a kocsink. Végül a kalauzokkal ültünk egy kocsiban, ahol már sokkal kényelmesebb volt. Még ebédet is hoztak nekünk ;) Majd amikor a tengerhez értünk, a sziget közvetlen közeléhez, a vonatunk beállt egy kompra, amivel átszeltük a tengert, majd megérkeztünk Haikou-ra. (eddig erről sem tudtam, hogy ilyen lehetséges..) Ez a sziget legészakabbi pontja. Innét vonattal mentünk tovább Sanyara, a legdélebbi városig. Az út még + 3 órába telt. Nagy nehezen megérkeztünk, taxival mentünk a szállodáig. Első nap délután körbenéztünk a városban, este pedig a város leghíresebb parkját jártuk be, ahonnét gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, az éjszakai fényekben pompázó városra. Estére hulla fáradtan tértünk aludni. Másnapra a feladatunk annyi lett volna, hogy megvegyük a vonat jegyet Hongkongig. Délelőtt el is mentünk a jegyirodába, viszont hatalmas problémánkra nem volt több jegy a következő napra. Sőt az első szabad jegyek 5 nappal későbbre lehetett csak megvenni. Ez hatalmas fejtörést okozott nekünk. Megpróbáltunk buszjegyet venni, de az sem volt csak február 3.ától. Ezután repülőjeggyel próbálkoztunk, de oda is már csak egy-egy jegyet lehetett kapni, amik nagyon drágák voltak. Ez elvette majdnem az egész napunkat, hogy fel-alá rohangáltunk, hogy nekünk minden esetre meg kell venni a jegyet Hongkongig. Nem volt jobb ötletünk, mint, hogy visszamentünk a hostelbe, és az interneten megpróbáltunk hajóra jegyet találni. Az interneten az utolsó ilyen fajta bejegyzések 5 éve lehettek…A többiek már feladták, és belátták, hogy képtelenség eljutnunk Hongkongba, én viszont nem akartam. Hajnali 4-ig próbáltam valamit az inteterneten találni, az összes régi telefonszámot felhívni amit a hajóval kapcsolatban találtam, de mint kiderült, már nicns összeköttetés hajóval a sziget és Hongkong között. Másnap reggel eszembe jutott, hogy meg van a kalauzok telefonszáma a vonatról, és talán ők tudnak segíteni nekünk. Fel is hívtuk őket, kínaiul megpróbáltunk segítséget kérni tőlük….Visszamentünk a jegyirodába, de sajnos nem tudtak segíteni. A létezőösszes jegy elkelt. Hosszas töprengés után be kellett látnunk, hogy esélytelen, hogy eljussunk Hongkongba. L Ezért megvettük a buszjegyet Kantonig, hogy a repülőjegyünket legalább ne veszitsük el. A busz út előre várhatóan 8 óra lesz…Így a Sanyan újra szállást foglaltunk, és az eddig elvesztegetett időnket el kellet,hogy felejtsük, és programot tervezni a következő 5 napra. Így még aznap délután elmentünk a leghíresebb tengerparti részre, ami a 6,5 km hosszú homoksávról híres. Most már azt is elmondhatom, hogy úsztam a Keleti-tengerben. J Nézzük a dolgok jó oldalát…! Este sétálni voltunk a belvárosban, meg vacsorázni. Egy két szót a városról: GYÖNYÖRŰ. Számomra maga a Paradicsom volt, mindenfelé pálmafák, virágok, tiszta égbolt, napsütés, meleg, tengerpart, kókuszdió szomjoltásra… Mintha nem is kínában lettem volna. Ez egy másik földrész… Sanya mostantól az egyik kedvenc városom JÍgy utólag sajnálom, hogy nem jutottam el Hongkongba, viszont nagyon boldog vagyok, hogy eljutottam ide.. A következő két nap napoztunk, úszkáltunk a tengerben. A hotelünk 10 méterre volt a tengerparttól. Egy álom. Kimész az ajtón, és mindenütt a gyönyörű tengert látod.. Ekkor már két napja azon gondolkoztam, hogy én ki szeretném próbálni a búvárkodást. Erre itt mindenfelé volt lehetőség. Bevallom kicsit féltem vállalkozni ilyesmire műtött térddel. A nyomás miatt mi van, ha műtét hege szétrobbanik, vagyis nem tudom mi történhet vele.. Gondoltam, majd még van időm eldönteni… A következő napon vásárolni voltunk, és délután már megint másik hotelünk volt, mivel csak így volt szabad hely. Este sétálni voltunk a parton, meg koktéloztunk. J Ezután az úgy nevezett „Világ végé”-t néztük meg. A várostól 56 km-re van egy hely a tenger parton, amit a kínaiak a világ végének szólítanak, mivel hatalmas sziklák vannak a vízben, amik szerintük ismeretlen módon kerültek oda, vagy az Istenük mozdította őket oda…. Ők ebben hisznek. Ha már egyszer ott voltunk, persze megnéztük. És igaz volt, hatalmas sziklák voltak a tengerbe, és a parton is. Ha jól tudom szent helynek tartják, ezért el is kerítették. Én nagyon jól éreztem magam, a szabályok ellenére megpróbáltam az összes hatalmas sziklára felmászni, több-kevesebb sikerrel (megjegyzem a vádlim még a mai napig sebes). Volt, hogy gondoltam egy fénykép erejéig felmászok egy kisebb sziklára a tengerben, majd mikor épp a hullám visszavonult nekiálltam futni pár lépést a szikláig, de közvetlen a szikla előtt egy hatalmas mélyesdés voltam amibe belecsúsztam, így ruhástól derékig a vízben álltam…Ennyit a sziklamászásomról. Végül az egész napunkat itt töltöttük. Mikor a buszt vártuk megláttam az utcán egy tehenet.. És nem akartam a szememnek hinni. 6 hónapja nem láttam ölebnél nagyobb állatot, így örömömbn elkeztem követni a tehenet, aminek nem nagyon tetszet, így megfordult, és elindult felém..ekkor úgy éreztem, hogy jobb ha békén hagyom.. hahahahha. Nahjó a viccet félretéve, estére jól eltébedtnk a városban, mivel senki nem volt hajlandó rám hallgatni, hogy hol vagyunk a térképen… Végül az utolsó napra eldöntöttem, hogy egy életem van arra, hogy mindent kipróbáljak, így vállalkoztam a búvárkodásra. Hosszas győzködés után Lea-t is sikerült rá vennem, hogy jöjjön velem. Délelőtt 11kor indultunk, a helyre, amit már előzőleg kiszemeltem, hogy na én itt fogok majd búvárkodni. Befizettük az árát, felvettük a bikininket, majd megkaptuk a búvárruhát, búvár cipőt. Gyönyörűen néztünk ki a felszerelésben. Ezután elmagyarázták mit jelentenek a jelek a víz alatt, hogy tudjuk közölni, hogy feljebb, mélyebbre, nem érzem magam jól, minden rendben, tehát alapvető, de fontos dolgokat. Elmagyarázták, hogy hogy kell az oxigénpalackból lélegezni.. Mikor elméletben felkészítettek minket, kivitek minket kisbusszal egy stégig, ahol várnunk kellett a motorcsónakra, míg mások visszaérnek. Ez számomra megnyugvás volt, hogy láttam embereket, akik élve visszatértek. Majd ránk került a sor… kivittek minket a búvárállomásra vagy mi a neve ennek a helynek. Kivártuk a sorunkat, mivel egyesével vitték le az embereket képzett búvároktatók. A probléma csak annyi volt, hogy senki nem beszélt angolul. Először én mentem le kettőnk közül. Először a derekamra rögzítettek egy kb. 20-30 kg-s ólomövet. Majd irány a vízbe.. A vízben rögzítették a hátamra az oxigénpalackot, a búvárszemüveget. Megmutatták, hogy a gyakorlatban hogy lehet lélegezni ezzel a ketyerével. Nem sokat gondolkoztak, le is nyomott a kísérőm a víz alá. Furcsa volt, meg kényelmetlen, alig kaptam levegőt. a hátamon egy nehéz palack, a derekamon egy nehezék… Nem volt valami kényelmes. Lassan elkezdtünk merülni, de pár perc után ahogy fújtam ki a levegőt a szemüvegem alá elkezdett befolyni a víz, így újra a felszínre kellett mennünk. Majd újra merülni kezdtünk, már közel 10 méter mélyen járhattunk, amikor a hatalmas nyomás miatt elkezdtem beszédülni, a fülem nagyon fájt, de a látvány leírhatatlan volt. Színekben pompázó halak úszkáltak körülöttem, hatalmas korallzátonyok ,tengeri állatkák :D Elképesztő volt! Kb. 10 perc után újra a felszínen voltunk. leszerelték róla a palackot, majd kimásztam a vízből. Meg kell, hogy mondja, teljesen be voltam szédülve az oxigéntől. Adtak a kezembe egy papírt, hogy töltsem ki.. Név, és hogy mennyire vagyok megelégedve a merüléssel. Kérdezték a nevemet, és nem tudtam elmondani a saját nevemet sem. Vicces volt. Amúgy a kezdő osztályban voltam merülni, azért nem voltam 20 percnél tovább víz alatt. De így utólag ennyi elég volt elsőre. Mikor Lea visszaért, már jól voltam ( és a nevemet is tudtam). Pár perc várakozás után motorcsónakkal vissza vittek minket a kikötőbe, majd onnét busszal.. Átöltöztünk, visszamentünk a hotelbe, és indultunk a buszpályaudvarra. Búcsút mondtunk e gyönyörű városnak abban a tudatban, hogy másnap éjszaka már Chongqingben leszünk, ahol hideg van, minden koszos stb… A buszra felszállva még azért egy újabb meglepetés ért minket: a busz ajtajánál kérték, hogy vegyem le a cipőmet. Én kérdően nézek a sofőrre, hogy miért kéne levennem a cipőmet??? A kezembe nyomtak egy zacskót, hogy ide kérik a cipőmet.. Nahjóvanl, bezacskóztattam a cipőmet, majd megértettem, miért kellet levennem a cipőmet. A buszon nem ülések, hanem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
n.orsi 2012.02.26. 09:05:31
Más újdonság: eltel a hatodik hónap is, már csak négy hónap van vissza. Még 113 nap van vissza a kicsit több mint 300-ból.
üdvözlök mindenkit, pápá
Ui.: Anyukámnak még egyszer Nagyon Boldog Születésnapot kívánok! Sok-sok puszi!