Chinese dream

 Egy szombati délután a barátaimat meghívtam vacsorázni szülinapom alkalmából. 17 en voltunk a 17. születésnapomon.  A vacsora tipikus chongqing-i hotpot volt.  Egész finom volt. Vacsi után a gitárboltba mentünk, ahol szokás szerint elhülyéskedtünk.. Ajándékba kaptam egy tortát, és egy hatalmas plüssmacit plusz egykét apróságot. Lufi partit tartottunk, énekeltünk, táncoltunk, majd totracsatztunk.  Nagyon jó volt a hangulat. Majd megkóstoltattam mindenkivel, milyen a magyar pálinka.  Érdemes lett volna videót készíteni az arcokról. :D:D Hajnalig buliztunk, majd Isánál aludtam. Másnap Dáviddal és barátnőjével találkoztam. Beszélgettünk egy kicsit, felköszöntöttek ők is. Nagyon kedvesek voltak. Kaptam egy paandás kulcstart, csokit(!!!) csokit szinte sehol nem lehet venni itt, nem tudom hol szerezték be.. plusz egy pér füllbevalót.

Ezenkívül vasárnap kertészeti kiállításon voltunk.  Rájöttem a kínaiak ha építenek valamit akkor annak hatalmasnak kell lenni, különben inkább nem csinálnak semmit. Ez az ún. Garden Expo volt. Eszméletlen nagy. A világ összes helyének kicsinyített mását próbálták felépíteni virágokból.  Mint ahogy elöző blogbejegyzésemben említettem, a kínaiakra tervezett látványosságokat.. buszok közlekednek  helytől helyig.. Itt is a parkon bellül buszok közlekedtek. Álíítólag Debrecenről is csináltak egy kis parkot, viszont mi nem találtuk meg. ..

 2012. április 28- május 02.

Szombaton reggel 4:30 kor ébresztő, indulás a buszállomásra, majd  6 órakor Leával és Adammal, egy turista csoport résztvevőjeként indultunk Jiuzhaigouba.  Az úton többször is megálltunk, plusz ebédeltünk. Az ebéd borzalmas volt.. Az út a hegyek között fel alá ment..  Kínaában ez egy nagyon ismert hely, nagyon  szomorú történelemmel. 5 évvel ezelőtt kínában hatalmas  füldrengés volt, és a földrengés centruma nem messze a hegyektől keletkezettt Több tízezer ember vesztette életét itt. A hatalmas hegyek közti utakon, összeomlott hidakon, a folyóba fulladva. A busz út 12 órás volt. Estére érkeztünk oda. Az első program, a welcome party volt. Tibeti party. Mindenki kapott egy sárga szalagot a nyakába, majd az épület bejáratához érve, át kelett ügrani a köszöböt, mert a hitük szerint rossz szerencsét viszönk be a bejáraton, ha hozzáérünk a küszöbhöz. Ezután kezet kellett mosnunk. Meghajolnunk a szent helyük előtt. Majd egy helységben az egyik oldalon a férfiak a másik oldalon a nők foglalatak helyet. A vacsora közben táncos, zenés előadást tartottak tibeti stílusban. A turista csoportban Lea és én voltam egyedül külföldi, ezért mindenki kíváncsi volt ránk. Végül felkértek minket, hogy énekeljünk. -.-’ A welcome party után a szállásig buszoztunk. Másnap reggel korai kelés után elsétáltunk a nemzeti park bejáratához. Egy két információ, érdekesség a parkról: Jiuzhaigou az UNESCO világörökség tagja. Jiuzhaigou a kínai állami besorolás szerint a legmagasabb szintű (AAAAA) turisztikai látnivaló, amelyet már 1992-ben felvettek a természeti világörökségek listájára. Jiuzhaigou Szecsuan tartomány nyugati részén, az Aba tibeti és qiang nemzetiségi autónom járásban fekszik, a tartomány jelképe.  Egy dal így szól Jiuzhaigou-ról, hogy „Az Éghez közel, van egy pár szem, mi mindig figyel. Álma oly mély, mint az erdő, s mint hullámon fény, olyan erős. Csodálatos Jiuzhaigou, Mennyország a földön. Meleg lelkének fényeit szórja szét a hegyek fölött."

2011. május 12. a nagy wenchuani földrengés harmadik évfordulója. Három év elteltével helyreállt-e az idegenforgalom? „a földrengés nem károsította Jiuzhaigou látnivalóit, viszont nagyban visszavetette a turisták számát, ugyanis az ide vezető utak súlyosan megrongálódtak. A földrengés előtti év folyamán 2,52 millió turista látogatott ide, 2008-ban viszont összesen 640 ezer. Az utakat mára újjáépítették, és mára már repülő jártat is közlekedik Chengduból, Chongqingból, Pekingből, Sanghajból, Kantonból, Hangzhouból, Zhangjiajiéből.

(Jiuzhaigou egy Y-alakú völgy, mely több mint 40 kilométer hosszú. Neve az ott megbúvó kilenc tibeti településtől származik. A körülölelő hegyek közt több mint tíz csúcsot télen-nyáron hó takar. Számtalan hegyi patak, kisebb folyó, kisebb-nagyobb tavak, forrás, vízesés tarkítja a tájat. Az emberek csak „mesebeli világnak" nevezik. Xiaoyan, egy idegenvezető hölgy „öt csodával" írja le Jiuzhaigou szépségét. „Jiuzhaigou a természeti látnivalók teljes palettájával rendelkezik. Van egy közhely, hogy napos időben a vizet, derült időben a hegyeket, esőben a felhőket kell nézni! Jiuzhaigounak öt csodája van, az első a „színes tavak". A völgyben összesen 114 kisebb-nagyobb tó található. A második csoda a vízesések. Jiuzhaigou-ban négy fő vízesés zúg, köztük a Burou Rilang Kína legszélesebb vízesése. A harmadik a havas hegycsúcsok: óktobertől májusig számos magaslatot hótakaró föd. A negyedik csoda a színes erdők. Minden év októberében a juharfák levelei pirossal, sárgával és megannyi más árnyalattal színezik a környéket. Az ötödik csoda pedig a tibeti nemzetiség kultúrája."

A legjellegzetesebb látványosságok azonban a tarka tavak. A helyiek „tengerkének" hívják őket. Ezek a képződmények a napsugarakat visszatükrözve kék, sárga, narancssárga, zöld színben pompáznak. Az évszakok aztán tovább tarkítják a színpalettát. A tavak tiszta vizüket a havas csúcsoktól nyerik. Xiaoyan elárulta, hogy régen Jiuzhaigou-t „Cuihai"-nak, vagyis zöld tengernek hívták. A 114 tóból számazó vizek jelentik e meseföld lelkét.)  A Jiuzhaigou Nemzeti Park a kínaiak egyik nagy büszkesége, és persze meg is van az okuk a büszkeségre, gyönyörű hegyek között olyan tiszta, több színben csillogó tavak, amilyeneket még nem láttunk. Az ember tényleg csak ámulna és bámulna, ha hagynák... A Jiuzhaigo park ugyanis sajnos a kínai turistákra van tervezve, akik mint már megtapasztaltuk, nagyon lusták. Ugyan a hatalmas park végig ki van építve gyalogúttal, amit mi szívesen be is jártunk volna, ezek többsége le van zárva. Ehelyett buszok szállítják a tömeget, minden kisebb-nagyobb látványosságnál megállnak, leteszik a turistákat, megvárjak a sztárfotók elkészülését, és viszik tovább őket a következő állomásra. És ez tökéletesen megfelel a kínai turistáknak: a parkban töltött idő 90%-át buszon töltik.mi megpróbáltuk nem követni ezt a szokást, így sokszor az erdei kiépített úton sétáltunk a következő látványosságig. A környezet elképesztő volt, rengeteg tó különféle színekben, vízesések, hófödte hegycsúcsok kápráztattak el minket. A legnagyobb tó 4 km hosszú volt, és 88 méter mély. Arra nem tudok magyarázqato, hogy jöttek létre. A víz nem igen közelíthető meg, úgy értem, hogy fürdés magától értetődően tilos, sőt ha a lábadat belelógatod a vízbe, az min. 500 yuan. Este visszamentünk a szállsáhelyre, ahol közös vacsora volt. Vacsora után koncerten voltunk. Nekem nagyon elnyerte a tetszésem. Kínai tradicionális kosztümök, zene, tánc… Még valami.. az időjárás. Reggelente a minuszhoz közeli fokok, hideg, szél, napközben akár 35 fok is volt.. A hőmérséglet nagyon gyorsan vátozik. Estére pedig ismét lehűlt a levegő. Msnap reggel indultunk a következős szálláshelyre. Útközben egy kristálymzeumot néztünk meg.  Ezután átkeltünk egy 4000 méter magas hóhegyen (busszal), mivel ott egy másik hasonló nemzeti park volt. Én úgy döntöttem nem akarok szétázni az esőben, így csak vártam a többiekre. Mint ahogy a csoport fele is így tette.  Mégvalamit elfelejtettem. Úton J-iuzhaigouba az egyik állomáson lehetett fényképezkedni egy hegyi tehénnel vagy UFO vagy nem is tudom milyen állat volt.. Ami fel volt nyergelve.. Persze kihagyhatatlan volt felülnöm. Hahahahah. ok, Majd a hegyen visszafelé is busszal jöttünk. Este rossz idő volt ismét. Vacsora után  hulla fáradtan estem az ágyamba. Másnap reggel 4:30 órakor volt ébresztő, és 5kor reggeli, majd indulás hazafelé. A rossz időjárás miatt kora reggel fel kellet kelnünk. A hazaúton bambusz múzeumban jártunk, ahol minden bambuszból állítottak elő. _Nem is igazán múzeum volt.. A lényeg, hogy törölközőt, fogkefét, fogkkrémet,plüssállatot, pálcikát stb.. mindne bambuszból állítottak elő.. Itt kaptunk szabadidőt vásárlásra. Én cska pár pálcikát vettem, legyen otthon mivel enni. Ezután egy újabb hasonló helyen voltunk, viszont itt ékszereket, fésűt, lakásdekorációt állítottak elő szarvasmarha szarvból. A következő álllomás a földrengés centruma volt. Egy iskola, ahol többszázan vesztették életüket, mivel az iskola teljesen összedölt. A földrengés 2008.05.12.én volt. Nagyon szomorú  volt látni, hogy ennyi áldozata volt a födrengésnek. Ezután csak ebédelni voltunk. Este 8 körül értünk haza Chongqingbe.  A kirándulás összességében nagyon tetszett. Gyönyörű helyeken  jártam, távolt a töbmilliós lakosú modern városoktól. Eddig ez a kirándulás és a sziget tetszett a legjobban. J

 Chengdu, Leshan

Április 20-22.-én egy hétvégét töltöttem el barátaimmal Chengduban.  péntek iskola után indultunk. két óra hosszat tartott a vonat út este későn értünk oda. Szombat délelőtt Fede befizette a  nyelvvizsgáját, majd délig keveregtünk a városban. délután elutaztunk Leshan városba. busszal 3-4 óra. ott órákon keresztül hagyományos ősi kínai épületek szobrok között mászkáltunk majd végül megtaláűltuk a hatalmas budhát. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Leshani_%C3%B3ri%C3%A1s_Buddha ) Elméletileg 1200 éves, 71 méter magas, a füle 7 méteres, és a vállszélessége 28 méteres. Estére hulla fáradt voltam. Chengduba visszabuszoztunk, majd pizzát vacsoráztunk. Éjszaka sétálni voltunk. Vasárnap a pandarezervátumot látogattuk meg.  Az állomány tudtommal 80 pandából áll. A világon egyedül  itt élnek a pandák természetes környezetben.  A pandák csak 9-11 óra között láthatóak, mivel a nap többi részéban alszanak, vagy be vannak szívva a bambusztól. Annyira aranyosak voltak *.* Imádom a pandákat’ J Délután elhagytuk a hotelt, megnéztük a tibeti negyedet, majd a városban fel-alá mászkáltunk. A térképen megláttam, hogy Chengduban van Auchan, igy abban a reményben, hogy normális kaját találhatok ott, elmentünk, de végül egy itallal a kezemben jöttem ki… Reménytelen. Ezenkívül IKEA is volt a közelben. A vonatunk este volt, így éjszaka hazaértünk Chongqingba.  Chengdu nem nagyon tetszett. Nagyon elfáradtam, rengeteget sétáltunk…ennek ellenére unalmas volt, 2 nap után már hiányzott a megszokott környezet, barátok. Hétfőn tanítás helyett tai chi bemutatót tartottunk egy másik középiskolában. Nem teljesen tudom milyen rendezvény volt, viszon újságirók és a  TV is megjelent.  Az időjárás nagyon változó..Sokszor 38 fok körül van a hőmérséklet, viszont rengeteget esik az eső.  Csak címszavakban: a nyelvvizsgám sikerült :D:D:D  Megérkezett Josh az anglia-i cserediák, aki egy hónapot fog itt tölteni segédtanárnak. 18 éves, és sport és  angolban segít… Más, 17 éves lettem ennek alakalmából a barátaimmal vacsoráztam, majd a gitárboltban buliztunk. A hazautazás időponja közeledik, viszont nem szeretnéék hazamenni. L Ennek ellenére június 17.én este 18:45 kor fog leszállni a gépen Budapesten. .. 

 Mint ahogy minden kezdet nehéz, ez is az volt.  A családommal elég nehezen jöttem ki, ők nem beszéltek velem, csak nagyon ritkán, így nekem kellett kezdeményeznem. Szerintem nem tudják kezelni a helyzetet, hogy egy idegennel laknak együtt.  Kissé a legelső családomra emlékeztetnek.. Egyik reggel mentem volna iskolába, és amikor felöltözve, útrakészen álltam az ajtó előtt, nem nyílt az ajtó. BEZÁRTAK! megint! 10 percig próbáltam kinyitni az ajtót, de persze nem sikerült. A 10. emeletről pedig nem tanácsos kiugrani az ablakon, így ez sem vezetett megoldásra. Próbáltam felhívni a fogadóanyámat, de nem volt pénz a telómon. Ekkora balszerencsét! Körülnéztem a lakásban, egy pótkulcsért kutatva, de semmi. Bejelentkeztem skypera, hátha a cserediákok közül valaki fent van, és felhívná a fogadóanyámat, de persze sehol, senki.  Találtam egy régi telefont, de az sem működött. Egy óra elteltével megtaláltam a vezetékes telefont, ahonnét felhívtam az osztálytársamat, Federicot, arra kérve, hogy hívja fel a fogadóanyám, és közölje vele, hogy volt olyan drága, és bezárt a lakásba. Felhívta, de a válasz annyi volt, este hatig kell várnom, mivel akkor ér haza. Na remek! Végül az AFS irodából kértek segítséget. Az AFS felhívta az anyámat, hogy nem tarthat bezárva estig.. A megoldás.. amikor az ossztálytársaim befejezték a tanórákat délelőttre, elmehetnek az anyámhoz a kórházba, elkérni a kulcsot, majd eljönni hozzám, de ezután vissza kell vinnem a kulcsot. Így is történt, délre ideértek, jól kiröhögtek, hogy már megint bezártak.. Majd visszavittük a kulcsot, és irány a suli. Már sokszor kérdeztem, hogy kaphatok e kulcsot, a válasz nem, nicns. Az események után az AFS megkérte a fogadóanyám, hogy adjon nekem kulcsot. A történteket ezelőtt nem találtam viccesnek, de utólag visszagondolva az volt. Más. Itt napi egyszeri étkezést kapok, reggelit. Egy kis dobozos tej, és egy szelet tartós kenyér. NYami!!  :/ A jó hír, hogy kaptam egy csomagot otthonról! 10,5 kg kaja. Egy -két ruhaneműt kivéve, mind kaja. J Legutóbbi hétvégén tanításunk volt, és a hétvége hétfőn és kedden volt. Szerdán pedig tanítási szünet volt. Ebben a pár napban az anyám testvérei voltak látogatóba. Egyik este az anyám testvérével 3 óráná t beszélgettem kínaiul, családi fotókat mutatta neki, ő nagyon aranyos volt. A fia pedig ha valamit nagyon nem  értettem, akkor lefordította. Ő 13 éves. ez volt az a pont, amikor kezdtem összeismerkedni a családdal. Végül kulcsot is kaptam. 

Az iskola életről nem sok mindent tudok elmondani.. Szokásos hétköznapok, reggeltől estig tanítás. Reggelente busszal járok iskolába, és haza is , vagy pedig sétálok. A helyi járatos buszjegy 70 Ft. Amikor felszállsz a buszra egy fémdobozba be kell dobni a pénzt, vagy ha bérleted van, az hasonlóan működik mint otthon. Rám az utóbbi érvényes. Federicoval egy emeletes házban lakunk, így sokszor együtt megyünk suliba.  A kínai diákoknak általános iskolában du. 4-ig van tanítás a középiskolákban pedig 20 ,21 vagy  22 óráig.(!!!!!) Tudom, hihetetlen, pedig igaz. Ha dolgozatot írnak, az eredményeket felmutatja a tanár az osztály előtt, így ha valaki jó jegyet kapott, megdicsérve érzi magát, viszont a rossz jegy megaláztatás. Így próbálják ösztönözni őket a tanulásra. Nemrégen prezentációt tartottunk két kínai osztályban az eddigi utazásainkról. Mármint Kínában…  Kicsit izgultam kiállni 60 ember elé, és angolul beszélni…  :P

Új barátokat találtam. Néha a Subway-ben szoktam vacsorázni, és ott összeismerkedtem pár kínaival. Ők  amerikában voltak cserediákok egy évre, ebben az évben befejezték a középiskolát és  megkapták az ösztöníjat amerikai egyetemre.  Suli után egyik este találkoztam velük. Két sráccal és egy csajjal, megvacsoráztunk, jégkoriztunk…

Egyik nap vacsorát főztem gitáros barátaimnak. J Ízlett nekik, persze nem találták elég csipősnek, így a chili elmaradhatatlan volt. Pénteken az egyetemen jártam, 周觅 nevezetű ismerősöm bent volt az egyetem legjobb 10 énekese között, így az utolsó fordulóban szurkoltam neki. Eközben találkoztam Dáviddal is. Majd a verseny után közösen megvacsoráztunk, egész este kínaiul beszéltem, a helyi nyelvjárásban.. Nagyon jól éreztem magam.  Rengeteget hülyéskedtünk :D

Jövő hét szombaton megyek nyelvvizsgázni, remélem sikerülni fog. Két hét múlva pedig Chengdu-ba kirándulni. Már nem sok van hátra ebből az egy évből. Kb. 2 hónap. A szívem két felé húz, nagyon szívesen hazamennék már, és megölelnék mindenkit, viszont nagyon nagyon fognak hiányozni az itteni ismerőseim, barátaim. Kialakítottam egy életet itt, nagyon sok nehézségen át, és egyik napról a másikra ki kell lépnem ebből, és mindent a hátam mögött  hagyni. Rettegek a bucsútól. Őszintén szólva nem szeretnék hazamenni, tudom a családomnak ezt nem esik jól hallani, sajnálom. Úgy érzem én már ide tartozok.  Ha tehem vissza szeretnék jönni a közeljövőben, viszont nem az AFS-el, hanem magánúton, vagy egyetemre. 

Kínában megtanultam sok mindent,  legfőképpen élni. Saját magamról gondoskodni, döntéseket hozni. Magamra főzök, mosok.. sokszor kézzel, takarítok.. gyakorlatilag majdnem teljesen önálló vagyok.

Ezúton egy kéréssel fordulnék mindazokhoz, akik olvassák a blogomat, azaz ezt a bejegyzést látják. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán van-e valaki, akit érdekel az itteni kis életem, érdemes-e írnom ide rendszeresen, tehát ha mégis lenne valaki, aki olvassa, kérlek jelezz vissza, e-mailben az n.orsi2@freemail.hu címre vagy pedig  itt kommentben. Nagyon sokat segítenétek ezzel! Pleaseeeeeeeee!  Előre is köszönöm! J

Először is: 7már 7 hónapot töltöttem le itt. Sajnos ez nem az én évem. . Március 11.-én a fogadó apám korházba  került. A vasárnapi ebédet még közössen ettük meg, de szerintem jól volt ekkor még, annyi volt így  utólag belegondolva a különbség, hogy nem viccelődött velem, és nem nevetett annyit, mint ahogy többnyire szokott. Ezen a  délutánon Leaval nálam főztünk, majd az ayum rohant haza, hogy az apámat bevitték kórházba mert beteg. Azt hittem, hogy nincs nagy probléma. Egész estig egyedül voltam otthon, majd tíz óra körül ért haza Linda, a testvérem. Kérdeztem tőle, hogy tud-e valamit jobban van e a fogadóapám. Nem tudta miről beszélek, vagy miért kérdeztem ezt, ezért elmagyaráztam neki, hogy az apja kórházban van. Felhívta a fogadóanyámat, nem tudtam mit válaszolt neki, de az biztos hogy rossz híreket.  Linda egész este sírt, meg próbáltam megvigasztalni, de nem sok sikerrel jártam. Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj. Kínaiul elmondta amit megtudott, de nem sk mindent értettem meg. Másnap reggel mikor felkeltem már senki nem volt otthon. Nagyon aggódtam, hogy hogy van az apám. Este találkoztam otthon a család egyik rokonával, aki ott is aludt Lindával és velem, mivel az anyám a kórházban volt végig. Március 13.-án kaptam egy SMS-t a fogadó testvéremtől, hogy nagyon sajnlálja, deel kell költöznöm,  az anyám nem tud gondoskodni rólunk, az apám mellet a helye most. Nagyon meg voltam rémülve, sohasem gondoltam volna, hogy ekkora probléma lehet.  Aznap déluán Laával és Adammel voltam egy parkban, és elmondtam nekik, hogy mi a helyzet, mi történt. Így 3,5 hónap után újra családot kell cserélnem. Aznap éjszaka otthon is hatalmas veszekedés volt emiatt. Egész éjszaka a tesóm sírt, hogy nem akarja hogy elköltözzek..stb. Szörnyű éjszaka volt. Másnap beszéltem az AFS-szel, hogy most mi a teendő, annak ellenére, hogy nem számítottam túl sok jóra, őket ismerve. A helyzet a következő. Nekem minél gyorsabban el kell költöznöm, az AFS eddig se volt nagy segítség,  én meg ahogy mi történhetett otthon… Még aznap délután visszahívtak az irodába. Elmagyarázták, hogy az apám nagyon beteg, és  hosszú ideig korházban kell maradnia. Kínában, mint megtudtam , nincsenek ápolónők, ami azt jelenti, hogy egy családtagnak  kell ellátni a beteget, gyógyszereket beadni, étkezést biztosítani stb…  Ezenkívül mondták, hogy felhívtak valakit, aki tudna fogadni egy időre. A kezembe nyomtak egy telefonszámot, hogy őt hívd fel, és másnap este 7 és 8 között ott kell lennem egy lakóövezetben vagy mi .. . Remek, mit kezdjek egy cetlivel… Ez aztán AFS.. mostmár rohadtul kezd elegem lenni ezekből az idiótákból. Délután összepakoltam, másnap iskola után vártam, hogy valaki hazaérjen,  és visszaadjam a kulcsot, elköszönjek, de hiába vártam, senki nem jött. Este úgy kelett elmennem, hogy el sem köszöntem, hanem a testvéremet hívtam fel, hogy sajnálom, de nekem most mennem kell, holnap vissazaadom a kulcsot.  Este 8kor ott voltam a cetlire leírt helyen. Felhívtam a telefonszámot, de tippeljetek mi…. „Jelenleg nem kapcsolható”  Kössz b******!!! Fél órán keresztül az utca szélén 3 bőrönddel álltam, és próbáltam hívogatni a telefonszámot. Semmi eredmény.. Az AFStől próbáltam segítséget kérni, de a válasz”próbált felhívni, majd csak válaszol valaki” Na erről szépen kifejezhetném a véleményem, de jobb ha megtartom magamnak.  Még fél óra várakozás után kaptam egy SMS-t a tanromtól, hogy ebben az épületben, ezen az emeleten lakik Miss Li. Minek után fogalmam sem volt hova kell mennem ezért egy rendőrtől kértem segítséget, hogy hova kell mennem. Az ajtóhoz érkezve bekopogtattam, azzal a reménnyel, hogy ma éjszaka lesz hol aludnom. Megkérdeztem, jó helyen járok-e. Végül igen, bár a fogadtatás nem volt túl meleg… Megmutatták, hogy itt a szobám, és annyyit mondtak aludjál!  Ezek után összeszedtem magam, és megkérdeztem mi a házirend. Kínaiul valamit elhadartak, de persze majdnem semmit nem értettem meg. Nekik csak egy kérdésük volt, meddig akarok maradni.. Azt sem tudták, hogy honnét jöttem, hány éves vagyok, mi aza az AFS, meddig maradok. Remek!  Nem hiszem, hogy sokan el tudják képzelni a helyzetemet.  Komolyan mondom úgy érzem magam, mint egy háziállat, vagy amikor egy kisgyerek kap egy új játékot, 2 hétig játszik velem, majd a sarokba vágja,mert megunta. Ők örülnek, hogy fehér embert látnak, majd két hét után gondolom kidobnak. Amúgy fel tennék egy kérdést. Mi kerül  1700000 Ft-ba ezen.?????? Normális esetben a fogadócsaládokat meglátogatják fogadás előtt, hogy alakalmasak- e a fogadásra. A diákok megérkezésekor orientációt tartanak, fél évkor orientáció, hazautazás előtt, ezenkívül az egész rendszernek szervezettnek kéne lennie. A családnak napi 2 vagy 3*-i étkezést  kéne biztosítani, ezzel szemben ennél a családnál az nincs bent a megegyezésben.  És még sorolhatnám  a sérelmeimet, amit eddig én  itt átéltem.. Amikor megérkeztem,, csak annyit tudtak, hogy beszélek németül. Ha tanítok kínairól németet, cserébe maradhatok.  A család 2 tagú. Egy orvos anya, és egy 10 éves kislány. Az apáról jobb,  ha nem tudom miért nem él velük szerintem.. IGEN, bármennyire is sértő vagy megalázó az AFS-nek,  nagyon remélem, hogy senki nem fog olyan tudatlanul, naívan idejönni mint én… Lehet sok más ország vagy szervezet közül választani vagy ha bárki is ennek ellenére Kínába szeretne utazni, akkor lelkileg készüljön fel, hogy nem lesz könnyü, anyuci, apuci nem lesz ott, hogy fogja a kezed…   Gondolom, mivel  most megírtam az egész helyzetről a  véleményemet  az AFS-nek nagyon nem teszek jót, de nem tud érdekelni. Én csak az igazat írom le. Lehet rám nehesztelni vagy megharagudni, utálni emiatt….. vagy nyugodtan lehet véleményt írni kommentben, ellenem érveli stb…

Vissza a témához. A családcsere megtörtént, Lindával még mindig tartom a kapcsolatot, sőt megkértem, hogy hadd látogassam meg a fogadóapánkat a kórházban. Megbeszéltük, hogy szombaton együtt megyünk. Így is történt.  Szombat délben találkoztunk, elmentünk közösen a kórházba, ahol a fogadóanyám a kórteremhez kísért. Nem erre a látványra szamította, és eddig azt sem hittem, hogy ez a baj. A részletekbe nem szeretnék belemenni, a lényeg, hogy nem ismertem fel a fogadóapámat… Valószinű agyvérzést kapott.. ha jól értettem meg őket.  A jobb keze és a jobb lába teljesen le volt bénulva, nem tudta mozgatni, lélegeztető gépre volt kötve,  beinfúziózva, még WC-re sem képes elmenni.. A feje be volt kötözve, mivel megműtötték a fejét…  Hatalmas sokk volt a számomra, valakit ennyire betegen látni, mivel ezelőtt még hasonlót sem láttam. Nem a vérszerinti apám, de az eset így is nagyon szívenütött. A könnyeimmel küszködtem a kórházban..   Egy óra eleteltével a testvéremmel mennünk kelett. A fogadóanyám sírva mondta, hogy nagyon hiiányzok neki, és nagyon szeret, sajnálja hogy el kellett mennem, de most ápolnia kell az apámat. Válaszképpen menyugtattam, hogy nekem is most az a legfontosabb, hogy apa felépüljön. Majd elkísért minket a lifthez, ahol a tesvérem nem bírta tovább sírás nélkül, és az anyám sem.. Én is nagyon meghatódtam. L Kívánom, hogy minél előbb meggyógyuljon.

A napokban elég rossz a hangulatom.. Mindenből elegem van, semmihez sincs kedvem, néha annyira jól esne valakivel beszélgetni, de az otthoniakkal egy-két emberen kívül nem tarom a kapcsolatot..  Hiányzik, hogy valakinek kiönthessem a lelkem, vagy hogy valaki megkérdezze, hogy vagy?...  Egy két dolog Chongqingről..  szerencsére az időjárás melegszik, és már nem fagyok meg, sőt… lassan megsülök.. a környék változatlanul koszos, a szemetet az utcáncsak eldobálják, papírzsepit nem hasznélnak, a közlekedében szerintem szabályok nincsenek.. jobbról-balról előzünk, dudálunk, ordibálunk a másikkal az utcán.. ez a „szabály”. Az emberek, megbámulnak, megszólnak, mint egy turisztikai látványossáágot:” 外国人” (nézd! külföldi!!!) vagy „ 他听不懂” (ő nem érti)  nem lkellemes érzés, amikor az emberek rád mutogatnak és rólad beszélnek, ráadásul hülyének néznek, hogy nem érted amiről beszélnek. Bocsi, de értem, hogy rólam beszéltek.. Sokszor csak visszaszólok nekiek, hogy „kínai” vagy hogy nem vagyok hülye….  Isa ismét kórházban volt, úgyhpgy megnt szereztem pár negatív tapasztalatot a kórházzal kapcsolatban.  Nincs lift.. el tudnátok képzelni egy kórházat lift nélkül..? Minden iszonyatos koszos, pedig tisztának a korteremnek pedig sterilnek kéne lennie.. Láttam egy kisbabát, akinek a fejébe adtak infóziót :O neee.. Bárki, bármelyik „kórterembe „  bemehete, pl. az utcáról egy random koszos ember egy újságköteggel bement minden egyes szobába, és újságot árult WTF?  Egy két dolgot rólam, az életemről. A nyelvvizsgámig még kb. 3 hét van, de nem sok reményt főzök,  hozzá, hogy sikerül.. Eltöltöttem 7 hónapot itt, és még 3 van vissza. Nagyon félek a hazaérkezéstől. Nem tudom mi lesz velem. Hogy fogok tudni viszsailleszkedni, hiszen annyira megváltoztam, osztályozó vizsga angolból, műtét, mivel a térdem kegyetlenül fáj egyre többször…  Valamikor  nemrég visszamentem a Foregin streetre, ahol kb. 800 Ft-ért felülhettem egy lóra 3 percre.. De nem sajnáltam rá, mivel nagyon hiányoznak a lovaim, és a hobbym. Chongingben amúgy máshol nem lehet lovat találni.

Az utolsó napjaimban, hónapokban szeretnék elutazni a fővárosba, Pekingbe megnézni  a híres helyeket, Chengduba a szülinapomra tervezek elutazni egy hétvégére megnézni a panda rezervátumot. J És aaz AFS kirándulására Xi’anba, az agyaghadsereget szemügyre venni. Jelenleg ennyit a terveimről, a helyzetemről. Remélem minden jobbra fordul, és a kedvem megjavul. J

Üdv. mindenkinek!

Sziasztok!

Halihóó!

Most szünet van, így van időm a blogomra. Nem mondom, hogy sokminden újdonság történt, de egy két dologra rádöbbentem, így megosztom az érdeklődőkkel. Először is, a félévzáró vizsgák nem voltak túl extrák.  Minden feladatot sikeresen teljesítettem. Rádöbbentem, hogy beszélni sokkal jobban tudok mint írni. Ez valószínű annak köszönhető, hogy családot cseréltem, és a kínai barátaimmal eltöltött időnek. Kb. 3,5 hónap után, mikor az új családomhoz kerültem, az angolom már elég jó volt, így koncentrálhattam a kínaira. Angolul lassan folyékonyan beszélek és ha nem értenek meg, akkor megtalálom a módját, hogy elmagyarázzam, amit szeretnékl mondani. Az új családom mint már említettem csak kínaiul beszél, így rá vagyok kényszerítve a beszédre. A hétköznapi dolgokról  gond nélkül elbeszélgetek a családommal. Magyarországról nagyon sokat kérdezősködnek.  Ami a legjobban tetszik nekik, hogy müzlit eszek, vagy tejet iszok. Ez számukra nem hétköznapi dolog. Ha vendégek vannak, mindig ezen viccelődnek. Néha m ár idegesitő is, de ez semmi azok a dolgok mellett amiket elviselek ebben az országban. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam . Pl. azon, hogy miért is jöttem én ide Kínába. Számomra ez egy jó lecke. Megtanít élni. Mielőtt ide hozott a sorsom, teljesen más voltam, igazából azt sem tudom ki. Ha le kéne írnom magam pár szóban, akkor annyit mondanék, hisztis, akaratos, lusta, finnyás, ló mániás. Szerintem ez mindent összefoglal. Ha nincs igazam, javítson ki valaki.. J Ha jellemeznem kéne magam, a jelenlegi helyzetbenn. Akkor az mondanám, felnőttes gondolkodású, türelmes, előre látó,  és ha valaki tudja milyen a kínaiak természete, viselkedése, és ezt el is tűri, akkor senki nem mondhatja rám jogosan hogy finnyás vagyok.  Pár sorral ezelőtt megemlítettem, hogy mit keresek én kínában?  Ha újra választanom kéne, vajon ide jönnék-e?  Noss, nem tudom.  Szerintem előszednék egy Föld térképet, és 1-10ig megszámoznám a tíz legszimpatikusabbat, majd választanék egyet. Az előbbi kérdésemre, pedig nem tudok válaszolni.  Kína jó leckét ad egy életre, az biztos. Ha  valaki ide jön, annak meg kell vívnia a harcát. Mindegy, a sorsom így hozta, itt vagyok, elfogadom.  Már csak 5 hónapot kell túlélnem….

Egyik nap szüleimmel beszélgettem és rádöbbentem, hogy  mi történik otthon, amibe eddig bele sem gondoltam. Beszélgetés közben megemlítették egy mondatban „az öcséd felvételizni van” Én ekkor eszméltem fel!  Az öcsém, Gergő most felvételizett hatosztályos gimibe. A nővérem, Zsófi felvételizik egyetemre,  érettségizik. –nem voltam ott a 18. születésnapján.  Nem leszek ott, a szalagavatóján, a ballagásán. Eddig nem törődtem az ilyenekkel.  De azért mégis csak a testvérem.  Sajnálom, hogy ki kell hagynom ezt az eseményt. Az életben mindenkinek csak egyszer van ballagása (..jobbik esetben).   A viccet félre téve.  Hallottam egy- két dolgot az otthoni helyzetről.  A majáknak lehet igazuk volt 2012-vel és a világvégével kapcsolatban. …

A kínai családomról még pár dolgot..az anyám szerencsejátékos, az apám alkoholista, de ennek ellenére szeretem őket.  Az az állítás, hogy az apám alkoholista, annak az z oka, hogy  minen reggel, délben este megissza a napi feles adagját, plusz nem egyszer fordul elő, hogy részegen jött haza….

A kínai új évet most ünneplik itt. Január 22-23.  Náluk ez olyasmi mint nálunk a karácsony. A családommal töltöttem az egész időt. A rokonokkat meglátogattuk, és együtt ebédeltünk. Ebben a pár napban nagyon sokat beszélgettem az anyummal. Igaz, hogy a helyi nyelvjárást beszééli, így a kommunikáció jelentős probléma, de testbeszéd kézzel lábbal hadonászva megértjük egymást. Ezekben a napokban nem sokat aludtam. Úgy éreztem, hogy  Irakban teleportáltam. Hajnalig tüzijátékoztak, petárdáztak, robbantottak. A füsttől nem lehetett semmit látni…. Bátran kijelenthetem,hogy amit mi otthon tűzijátéknak nevezünk, az eltörpül az itteni megbolondult kínaiaktól. Oké, nem megbolondultak, csak mások…Nem szóltam egy rossz szót sem. Ennek ellenére szép volt.

Ami újdonság, hogy ma utazok Hongkongba. Lehet, hogy már régebben említettem, ha nem akkor most mondom. Ma este utazunk. Négyen lányok, mi hárman cserediákok, plusz  a thai lány. Ő volt a kísérőnk Shanghaiban is. Lassan el is köszönök, mert indulnom kell.   Szóval üdvözlök mindenkit, majd beszámolok a történtekről, és hogy milyen volt Lázárral (AFS-es magyar cserediákkal) találkozni…..

További szép napot!

 Sziasztok!

Nagyon Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Eltelt négy hónap.  Ebben az utóbbi egy hónapban nagyon-nagyon sok minden történt velem. Ami a legfontosabb, hogy találtam egy új családot, akikkel azóta is boldogan élek. Három hónapot töltöttem el az első fogadócsaládomnál. Nem mondanám hogy életem legszebb 3 hónapja volt. Ezek után két hetet éltem az iskolában, a német tanárral, egy  hétvégét egy ideiglenes fogadócsaládnál. Majdnem iskolát cseréltettek velem, döntenem kellett, hogy a tanulást választom, egy sokkal jobb iskolát, egy idegen, új környezetben, itthagyhatam volna megint mindent és mindenkit, kaptam egy lehetőséget, de nem éltem vele, azt a világot amit kiépítettem magam körül 3 kemény hónap alatt, azt újrakezdhettem volna egy más helyen, a barátaim nélkül, akikre számíthatok itt hagyhattam volna, de nem tettem.  Amit megtapasztaltam, átéltem az biztos, hogy nem mindennapos. Felnőttem, valamilyne szinten megkomolyodtam, meggondoltabb vagyok, mint ezelőtt. Sok mindent megtanultam már, pl. türelmesnek lenni, elnézőnek, megbecsülöm az értékeimet, a barátaimat. Mostanra már kiismerem a kínai embereket, a helyi járást, a környéket, sok mindent tudok a történelemről, a nyelvről.

November vége felé cseréltem családot. Hogy hogy találtam új fogadócsaládot? Körbekérdeztünk pár ismerőst, barátot az iskolában, hogy nem- e tudnának valakit, aki szívesen fogadna. Nincsenek nagy igényeim, csak egy saját szoba vagy legalább egy saját ágy, meg ha néha főznének rám, már tökéletesen elég lenne. Egyik nap kaptam egy bejövő hívást Angelinától, hogy az egyik osztálytársa szívesen megismerkedne velem, és fogadna is. Az egyetlen aggálya, hogy alig beszél angolul.  Majd találkoztunk, bemutatkoztunk egymásnak, beszéltünk pár szót. Mivel ő volt 2 hét után az egyedüli jelentkező, így  mondtam, hogy oké, miért ne  költözhetnék. Az AFS irodában elkérték a családtagok telefonszámát, ez volt a beleegyezés, hogy fogadnak. Pénteki napon újra bepakoltam a bőröndömbe, és útra készen megköszöntem Yunninek, a német tanárnak, hogy befogadott erre a pár napra.  A leendő fogadóapám kocsival várt a suli előtt. Linda leendő fogadótestvérem, Angelina, a fordító kíséretében elvittek otthonukba. Mikor megérkeztünk, közölték, hogy fogadóanyával csak később találkozhatok, mivel a játékteremben ült.  Remek, ezt valahogy mindig kifogom. Végül is körbe vezettek egy 8 emeletes épület első emeletén lévő lakásban, otthonukban, leendő otthonomban.  A szülőknek van egy közös szobája, a testvéremnek és nekem külön-külön. Ezen kívül a lakás része konyha, mosókonyha, étkező, nappali, computeres szoba (?), nappali, fürdő, és két WC. Mondhatni kínai keretek között hatalmas házuk van.  Először elmentünk közösen az új családommal és  Angelinával egy étterembe vacsorázni. Vacsora után hárman lányok elmentünk sétálni Jefangbei-be. Ez egy  városrész, én ittam egy forró csokit, majd hazamentünk. Másnap nagyjából berendeztük a szobámat, elkérték a mosni valómat. Ez azt jelenti, hogy nem kell többé kézzel mosnom. !!  A ruháim kimosása után a koszos cipőimet kérték. A bőröndöm mélyéről előszedte egy pár cipőt, amit odaadtam a fogadóanyának, és megköszöntem, hogy kimossa. Ő közölte velem, hogy ki akarja mosni az ajtóban lévő koszos cipőmert is.  Én tiltakoztam, mivel minden nap azt hordom, szükségem lesz rá holnap. A sztori itt kezdett vicces lenni, mivel elkérték a cipőméretemet… Igen, kerestek nekem egy cipőt a méretemben, amit nekem adtak, hogy akkor ezt hordhatod, amiíg meg nem szárad a másik. Hozzáteszem egy Puma cipő volt. A családomról pár szót: a nővérem, Linda 17 éves, egy iskolában tanulunk, az anyum otthon dolgozik, háziasszony, mivel nemrég műtötték a könyökét, az apukám, ha jól értettem mérnök. A ház az iskolától kb. 15 percre van gyalog, egy folyó partján, a völgyben.  Ez azt jelenti, hogy minden reggel lépcsőzhetek az iskoláig. Ezzel az egyetlen problémám, hogy a műtött térdem nem ere van kitalálva.  

Vasárnap Linda, Angelina és Lea társaságában jégkorizni mentem.

Az iskoláról pár szót: dolgozatok, tesztek, AFS szintfelmérés.. Időm nem nagyon jut semmire. Tanulok, kirándulást próbáltam szervezni karácsonyra, Chengduba, de végül a Pekingi AFS vissazutasította, mivel nem hagyhatunk ki 2 napot karácsonykor az iskolából.  Később újra köldtünk egy jelölést, hogy dec. 30-tól január 3.-ig Shanghaiba kirándulhassunk. Ezt már elfogdták, mivel nem hagyunk ki napot az iskolából, hanem iskola után este repülünk oda. Már nagyon várom, a szilveszteremet Shanghaiban tölthetem ! :D

Időjárás: december 2. án még egy polóban mászkáltam, vagy egy vékony pulcsiban, viszont mostanra nagyon lehült az idő. 1-2 °C van, nincs sehol fűtés, radiátor, kandalló, itt ilyen nincs, csak északon. Majd megfagyok, téli ruhát nem találok a méretemben, majd megfagyok.

Az otthoni események néha viccesek. A családom azon űz viccet, hogy én egyik nap müzlit ettem, konkrétan leültek mellém, és elmagyarázták, hogy ez nem normális kaja, és hogy ők nem esznek ilyet.  Jót röhögtek rajtam. A reakció másnap, mire hazaértem, 5 literdobozos tejet találtam az asztalomon, és 3 doboz müzlit. Reggelire általában rizs sütőtökkel összefőzve.. ebédet iskolában eszek, vacsorára meg rizs párolt répával és húscsíkokkal. Vagy valamilyen párolt zöldség és rizs rizs rizs és rizs…  Egyszervolt hogy lekváros kenyeret ettem, na ők ilyet szintén nem fogyasztanak, így ebből is az lett, hogy jól kiröhögtek. Másnap az asztalomon egy szatyor péksüteményt találtam… No comment.

 A következő emítésre méltó dolog, hogy találtam még egy magyart. Imrét. Egyik nap Dávid szervezésével találkoztunk Imivel, aki már 2,5 éve él itt, Chongqingben. Találkoztunk, beültünk egy kávézóba, beszélgettünk, megosztottuk a sztorijainkat egymással. Ő egy kéttannyelvű óvodában dolgozik. Egerből jött. Így már négyen vagyunk magyarok, két Debreceni; Dávid és Orsi, Imre Egerből és én Füléről…. Sok minden érdekes sztori, dolog kiderült a városról. Mint megtudtam Chongqing a melegek fővárosa kínában, kutyahúst minden fele lehet kapni, de a hús eredete ismeretlen…és itt a legmelegebb a nyár Kínában. És állítólag itt vannak a legszebb kínai lányok.

Egyik nap Adammel, gitáros ismerősömmel a kínai Disney Landben jártam.  Nagyon jó hely. Sétahajóval elmentünk erről a helyről egy másikra, majd vissza.  Ezután körbesétáltunk, megtudtam, hogy a világon itt található a legtöbb WC egy helyen…Miről híresek a kínaiak….. Na mindegy.  Ami számomra a legjobban tetszett, az az, hogy láttam pár lovat, így 3,5 hónap után. Nagyon boldog voltam.  A hajó úton írtam egy levelet a családomnak, amit később feladtam pár karácsonyi képeslappal együtt. Nagyon remélem, hogy odaér hamarosan.

Otthon internetem még mindig nincs, ez az oka, hogy nem írtam a blogomat sok ideig. A család gépéről szoktam bejelentkezni hogy még élek, vagy néha beviszem az iskolába a laptopomat.

Időközben egyszer beteg is voltam. Jól megfáztam, lázam volt, náthás… Mst már jobban vagyok, csak a náthámmal küszködök.

Pár nappal ezelőtt vettünk egy hörcsögöt, amit az osztályteremben tartottunk..Nem akarom mondani, de szegény három napig élt. Nagyon nem volt jó ötlet.

Anyumék feladtak egy csomagot, illetve kettőt, pár csokit, meleg holmikat, meg egy két apróságot. Az egyik csomagomat viszont a reptérről visszaküldték, mivel nem ment át az ellenőrzésen. Valoszinű, hogy a csillagszoró vagy a hajszínező volt a baj, amit szilveszterre kértem. Időközben az egyik csomagom ideért, a másik meg remélem, hogy az úton van. 

 Sziasztok!

Nincs túl  sok időm, úgyhogy megint csak pár sort.

Szerda óta az iskolában élek, egy német tanárral. Van egy saját szobám, néha főz rám. Sokkal jobb mint ezelőtt. Persze konfliktusaink vannak, mivel ő nem fogadó család, és eléggé úgy érzem, hogy nem tetszik neki a helyzet. Egyik nap 2 percel voltam később, ezért fél óránk keresztül kaptam a fejmosást, hogy neki nem volt kötelessége befogadni, ne írjak legközelebb sms-t, hogy mikor hol vagyok, vagy mikor jövök, hanem egy nappal előbb közöljem, hogy hova megyek, mikor, kivel,, mit csinálok, mikor jövök....  Amúgy elvagyunk. A múlt héten megkértem pár ismerőst, hogy körbe kérdezzen, hogy valaki akar e fogadni. Elég gáz, hogy erre kényszerültem.. Pénteken kaptam egy sms-t, hogy szia Orsi, én vagyok a fogadó családod erre a hétvégére, 1,5 óra múlva várlak a főbejárat előtt. Nekem 4kor még órám volt. Ezzel kivitelezési problémák akadtak, így áttettük szombat délelőttre a találkozót. Fogalmam sem volt, hogy ki ez a lány, hol lakik, hány éves, honnét tudja a számomat, se semmit. Megkérdeztem a tanáraimat, azt mondták, ők sem tudják, hogy ki ő. Egy másik iskola adta meg neki a kapcsolatot. A tanáraim csak anyit mondtak, ha akarok megyek, ha nem, ha akarok iskolát váltok, ha nem, akkor itt is maradhatok nekik mindegy. Na ez nagyon nemesett jól, és iszonyatosan ideges voltam, miért csinálják ezt velem, miért nem képesek 5000 kínai diák között egy családot találna, ahol lakhatnék.? Nincsenek nagy igényeim, csak egy ágyat, meg néha biztosítsanak étkezést, és minden rendben lenne.Tanítás után nem volt kedvem az iskola közelében sem maradni, így elmentem sétáálni. Út közben Jhonny, az egyik barátom a gitárosok közül leszólított, hogy hova megyek. Mondtam nem  tudom, hova megyek, mit csinálok, cska megyek, valahova, ahol elgondolkozhatok hogyan tovább...? Látták, hogy nem vagyok a legjobb hangulatomban, így kérdezték mi trtént, elmeséltem röviden a történetete, és válasz képpen felhívták a csajszit, hogy mégis kiderítsék, hova akarnak vinni. Mint kiderült a város másik felén laknak, kocsival kicsit több mint egy óra. 15 éves a lány, és a suli adta meg a számomat nekik, mivel az AFS-től két cserediák ebben az iskolában tanul.  Ezután elmentünk vacsorázni, majd biliárdozni. Végre kicsit feloldódtam, és egy estére elfelejtettem a problémáimat. Nem azon gondolkoztam, hogy hol fogok lakni, iskolát cserélek -e, stb... Szombat délelőtt találkoztam az ideiglenes fogadóanyával és a lányával. Elvittek otthonukba, ahol megebédeltünk, majd elmentünk mászkálni a városba. Kedvesek voltak velem, kezdtem azt hhinni, hogy végre lehetne egy normális családom. A délután folyamán karaokeztünk, közösen vacsoráztunk pár barátnőjével. Este egy férfi és az anya vitt minket vissza kocsival lakásukba. A kocsiban nem tudom pontosan min, de nagyon összevesztek, úgy, hogy a fogadótesó elkezdett sírni. Mikor odaértünk megkérdezte mi történt, és elmesélt sok mindent. Mondta, hogy családi problémáik vannak, az apja nem él velük, viszont az anya egy férfivel él, akkinek családja van, felesége és két gyereke. Na itt kezdtem kiábrándulni a tökéletes család gondolatából. Ezen kívül az anya mondta a lányának, hogy nem vagy többé a gyerekem, nem akarlak látni többé, és ilyen kedves dolgokat. A lány egész éjszaka sírt, csapkodta az ajtót. Nekem mondák, hogy az anya szobájában fogok aludni a vendég szoba helyett, mivel ahoz tartozik egy fürdő is. Nekem a másik szoba is tökéletesen megfelelt volna, de mindegy.  Az ágy nagyon brutálisan nézett ki. Egy lépcsőn lehetett az ágyra feljutni, ami féból volt, és tele volt faragva sárkányokkal. E mögött egy hatalmas márványlap volt. Komolyna mint ha egy kriptában aludtam volna. A fürdőről pár mondatot. Találkoztam egy beszélő WC-vel. Megszólalt hozzám kínaiul. o.O Az ülőkéje fűtve volt, lehetett volna választani masszázst,  és még nem tudom mit,de jobb ez így, nem is akarom tudni... Nem mertem használni :D:D Másnap 10kor ébresztettek. Reggeliztünk, majd egy órát ültem néma csendben az ágyon, és ismét a veszekedést hallgattam. Vissza akartam jönni, nagyon nem éreztem magam jól. Az iskoláról. Sokkal jobb a suli, mint a miénk,   a környék sokkal fejletebb, tisztább. Megjegyzem a  fogadótesó minden nap taxival jár suliba, szerintem még nem ült tömegközlekedési eszközön. Ha a család normálisabb lenne, akkor szerintem iskolát cserélnék. De nem akarok egy családi problémás családdal lakni, és ez szerintem érthető is.  Ebédet útközben ettünk a város legjobb hotelében. Az család fizetett, nem tudom mennnyi volt, de biztos hogy nem volt olcsó. Ezután a lány egy találkozóra ment , az anya meg visszahozott az iskolába.  Bocsánatot kért, a veszekedés miatt.  Majd elköszöntem tőle és megköszöntem a vendéglátást.  A helyzet  a következő. Két lehetőségem van. Vagy iskolát cserélek, a szabadságomnak annyi, és biztos hogy a nyelvtudásom gyorsabban fejlődne, a környék sokkal fejletebb, jobb, viszont az angollal hatalmas problémáim lennének, senkit nem ismerek, tehát egy új életet kezdeek megint, és kiépítem újra a kis világomat. A másik lehetőség, hogy itt keresek magamnak egy családot, a barátaimmal maradok, egy ismerős környezetben, és valamilyen szinten szabadságom is megmaradna. Ezenkívül intenzívebben kéne tanulnom. Tehát iskola vs. barátok. Péntekig van időm választ adni. 

Más: Hétfőn a konzulátuson voltam, beregisztráltam, hogy én is magyar vagyok, és itt vagyok :D haha Nagyon kedvese voltak velem. Kedden  találkoztam egy lánnyla, aki mondta, hogy szeretne fogadni, mondta, hogy a barátai meséltek róla. Így ebéd szünetben találkoztunk, beszéltünk pár szót. 17 éves lány, itt tanul a suliban, 6 percre lakik az iskolától, saját szobám lenne, és elmondása szerint a szülei nagyon kedvesek. Tehát úgy néz ki találtam magamnak egy kis segítséggel családot. Szerintem nem váltok iskolát. De még azért előtte egyszer átgondolom. Ez a család ellen nicns kifogásom, holnap majd az irodában úgyis kell pár dologról beszélnem, és majd ezt is szóba hozom. 

Ezenkívül a három hónap eltelt, életemben nem voltam még iilyen távol ennyi időre szeretteimtől. A éten vettem egy könyvet, amiben bent vannak kínaiul a karakterek, és a pinjin is. Ki lehet nevetni, de a könyv Micimackó és Malacka kínaiul. Tudom, hogy mesekönyv, de ez az én szintem kínaiul, és taulásra tökéletes. Szerintem a három hónap alatt ez volt az egyik legértelmesebb cselekedetem. Most mennem kell tanulni, holnap dolgozat. Üdvözlök mindenkit! byeee

 Először is. A tanárok elkezdtek új családot keresni nekem. kinyomtattak pár papírt, és kiplakátolták a suliban. Eddig még nem találtak új családot, illetve igen, ideiglenesen…..Ma  (szerda) az utolsó nap az első fogadócsaládomnál.  Órák után behívtak megint az irodába. Mr. Gao és a német tanár Yunnie várt rám. Elkezdtünk beszélgetni, hogy hogy halad az ügy. A lényeg, hogy amíg nem találnak fogadó családot, addig az iskolában fogok lakni, a Yunnie-vel. Az utóbbi héten nem voltam a legjobb állapotban. Sokszor kiborultam a tesóm hülyeségein..stb.  Elismerem, ez az egész nem csak a családom hibája.  Tudom hogy ezt közösen szúrtuk el. De már késő.  Holnap költözök. Ma iskola után hazarohantam, mindent összepakoltam a bőröndömbe, majd Isa áthozta az egyik bőröndjét, mivel nem fért el a holmim. Segített összepakolni. Majd elmentünk vacsorázni.  Az iskolában fogok lakni, egy épületben a német tanárral. Ez egy épület tanárok számára. Lényegtelen. Kapok egy szobát, ahol eltöltök pár napot. Előttem az ismeretlen, ismét bizonytalanság, nem tudom mi várhat rám, milyen lesz az új fogadó családom? Semmit nem tudok, csak azt, hogy ez az utolsó éjszakám itt. Reggel mindent megköszönök, majd az első óra  előtt Federico és Isa segít elvinni a bőröndjeimet. Most nem jut eszembe sokminden.

Más: Isa telefonja tönkre ment, és itt vette. Így el kellett vinni szervizbe, viszont mivel nem tudunk kínaiul, így megkértük az egyik gitárost, hogy jöjjön velünk, segíteni tolmácsolni. Viszont szervviz után  állás interjúra kellet mennie, és megkért minket, hogy kísérjük el. Miért ne? Vele mentünk. „Légvasúttal” mentünk. Ez a legjobb fordítás rá. Olyan mint a metró, csak a levegőben kiépített pályán megy. Nagyonnnn jó volt. Egy 60 emeletes épület 24. emeletén volt az interjú. Mondta, hogy várjunk rá 20 percet. Oké. Mi persze gondoltuk, addig felmegyünk a 60. emeletre. Viszont ezzel kivitelezési problémák akadtak. a lift, csak a 24. emeletig működik normál esetben. Legalábbis kívülállók számára…. Elindultunk hát megkeresni a liftet, ami a 60. emeletig megy. Találtunk egy ajtót, ami mögött egy lépcső volt. Így beosontunk, és a 36. emeletig lépcsőztünk. Mindenfele csak konferencia termeket találtunk. A 36.on megtaláltuk a liftet. Kicsit ijesztően nézett ki. Na nem baj. Egyszer vagyunk itt alapon felmentünk a 60. emeletre. Találtunk egy hatalmas konferencia termet. Nagyon elit hely volt. _Körös- körül üvegablak, a kilátás tökéletes mindenre, és minden 10. méteren egy ilyen hatalmas távcső volt. A termen belül még lehetett két emeletet felfelé menni. Ott egy kávézot és egy imatermet találtunk. Az imateremből még egy ajtó nyílt, ami mögött egy lépcső volt. Minden korom sötét, szellőzőkkel teli, és zajos. A kalandvágy hajtott minket, így mentünk tovább. Nagy nehezen kiértünk a tetőre. El sem hiszem. Körbe sétáltunk, majd körülnéztünk, mit látunk ilyen magasságból. Baromi jó volt. A 20 percből 2 óra lett. Az egészben az volt a gáz, hogy mindengyikőnknek le volt merülve a telefonja. Szó szernt.. Az enyém már be sem kapcsolt, Isa és Lea úgy szintén és Adam (gitáros) pedig az hitte elmentünk valahova, így ő elindult hazafelé. Federico megcsörgette, hogy hol van, és megbeszéltük, oké, találkozunk a gitár boltban. Mi, 4en cserediákok még elmentük enni valamit, mivel teljesen elfáradtunk a kis kalandozásunkban. Egy órát sétáltunk egy épületen belül, mire találtuk egy subway-t. Ez egy hatalmas plaza volt. Nagyon régen ettem már szendvicset, nagyon jól esett. Ezek után haza buszoztunk. Ennyi érdekesség mára.

Majd beszámolok milyen az élet Yunnievel, egy iskolában. Addig is szurkoljatok, hogy kapjak egy normális családot, és végre minden rendben legyen.

Sziasztok!

Van egy -két dolog, amit meg szeretnék osztani veletek. Eljött ennek is az ideje.. hullámvölgyek.. A héten elején nagyon ki voltam borulva. Egyszerűen túl sok volt minden.  Ez az egész Kína dolog. És nem azért mert honvágyam lenne. Egyszerűen képtelenség angolból és kínaiból is egyszerre jól teljesíteni, megtanulni 3 hónap alatt kb 500 karaktert leírni. Mivel soha nem tanultam angol nyelvtant, így semmit nem értek a nyelvtani magyarázatból. Ennek következtében elég hülyén érzem magam. Rengeteg szó jelentését nem értem, tehát nem könnyű a helyzet. A családommal azóta is ugyan az a helyzet. Kicsit luxusnak tartom, hogy cserediákot fogadtak, és 3 hónap után, még a nevemet sem tudják. Szerintem még országot sem, de mindegy. Nem akarom még ezen is idegesíteni magam. Azt elfelejthetem, hogy én itt bármokor is normális ételt kapjak. Néha oda tesznek az asztalra egy kis dobozos tejet, ami a reggelim, ebédem és vacsorám egyben. Gondoskodó család. Így nem marad más választásom, mint az étkezést magam kell, hogy megoldjam. A kínai család definíciója: az a hely, ahova aludni járok... Ezen kívül. Nem tudom, hogy ki volt, de valaki az érdekemben felhívta az itteni AFS-t. Így a tanárok kezdik belátni, hogy tényleg nem kamu amit mondok. Egy hónap után  jeleztem, hogy a családom nem okés. Mi történt? Hát semmi. A héten behivatták a tesómat az irodába, és egy hetet adtak a válaszra. Miszerint szükségem van egy külön ágyra. A válasz nem meglepő. Ők ezt nem tehetik meg, nincs hely, meg különbenis túl sokat akarok. Csak eggyetlen kérésem van, NEM AKAROK EGY HISZTIS 13 ÉVES KÍNAI CSAJJAL EGY ÁGYON OSZTOZNI. Nem hiszem, hogy túúl nagy kérés. Az egészben a szépség, hogy az itteni AFS szerint csak kommunikációs probléma. Miért nem lehet megérteni?? Reggelente direkt zenét hallgat, cska hogy felkeltsen. És ezt még sorolhatnám, de már unom elmondnai 100* a dolgokat. A helyzet a következő. Az AFS nem volt idejövetelem előtt családlátogatáson, ennek következtében és húztam a rövidebbet. A suliban megpróbálnak egy új családot keresni.. remélem olyan intenzitással mint eddig. Mivel megint csak magamra számíthatok, így hétfőn megpróbálom ezt a problémát magam megoldani. Miszerint bemegyek egy velem egykorúak osztályába, és bármiylen gáz is ,de megkérdezem, valaki ekar e fogadni. Jobb ötletem nincs. 

Más:  Életem legnagyobb sokkja ért a héten. Hotpotot ettek vacsorára a haverjaim. Ez számomra ehetetlen, szóval csak ültem Ez úgy néz ki, hogy a kör alakú asztal közepén főznek. Előszeretettel esznek halat. Erről érdemes tudni, hogy a fejét is megfőzik. Egy tálcán hozta ki a pincér a félbe vágott halat, és amikor a hal rámnézett, felsikítotttam, a félbe vágott hal!!! A szeme..Fújj. Na ez még nem minden. Ezekután megmozdult a levágot hal a tálcán. 10 perc kellet, hogy megnyugodjak. Ez nekem túl sok volt. A két véglet, vagy túl  friss a kaja, vagy nagyon műanyag, nagyon gyors-fagyasztott kaja...  Soha többet mégegy ilyet.

Suliban csütörtök-péntek sport nap volt, ígxy az órák nagy része elmaradt.  Az időjárás végre változott, nem szakad az eső. Ma lehetett látni a Napot. Tudom, ez nem egy említésre méltó dolog, de amikor a mindennap megszokott alapvető dolgok kimaradnak az életedből, akkor rájössz, hogy mennyire hiányzik. Tegnap este elmentünk biciklit kölcsönözni, majd bicóztunk egy órát. Végre nem csak gyaloglás.  Nagyon jól éreztem magam. Amúgy a kedvem már sokkal jobb, meg ez csak egy napos rossz kedv volt. Nem fogom magam szarul érezni, csak azért mert ez történik velem. Ígyekszem mindig a legjobbat teljesíteni, de nehéz.   Szurkoljatok, hogy találjak magamnak egy családot! Puszi mindenkinek.

 Sziasztok! 

Elég régen jelentkeztem ismét. Ez történik, ha 3 hétig nincs internetem...de erről majd később.

Mivel már nem emlékszem pontosan a történésekre így csak nagyvonalakban a lényeget.

Először is. Október 19.én múlt, hogy 2 hónapja itt vagyok. Élem az életem, már lassan mindent megszokok, de egy dolgot képtelen vagyok.  Azt, hogy senki sem haszál zsepit, és mindenki szívja a taknyát. A világ leg undorítóbb dolga. De az undoritó dolgokról órákat tudnék beszélni. pl.: wc-k.(érdemes rákeresni neten.) az ételek, higénia szint..stb.

Ezen kívül: ezúton is szeretnék köszönetet mondani a családomnak a csomagért. 9,9 kg-s csomagot küldtek utánam, ami tele volt pudingporral, zacskós kaja, csoki, gumicukor, meleg zokni, (XD) 1 kg búzadara, habverő..és minden amit itt gyártanak, de sehol nem találok dolgokkal. 

csak felsorolás szerűen.: jártam megint az egyetemen, ahol gitáros haverjaim énekeltek. Majd voltak olyan kedvesek, hogy köszöntöttek mindenki előtt. Kívántak egy élményekkel teli évet. Ezzel csak az volt a probléma, hogy mindenki fényképezkedni akart velem. Nem vagyok sztár, hogy megörökítsetek. Nekem is két szemem van, egy orrom, két fülem.. Fellépés után a lufi dekorációt éppen szedték le, és én meg kitaláltam, hogy az nekem kell. Így hazafele 5 méter lufi köteggel mentem...

Egyetemmel kapcsolatban: van pár haverom aki ott tanul, és miért ne, lógjunk be a fiú kollégiumba. Az őrök ellenére sikerült belógnunk. Meg különben is mit tudnának kezdeni, max. kidobni. Na mind1. Vicces bekopogtatni random emberekhez, és megkérdezni hogy vannak. Sokan mondják, hogy Lea és én voltunk az első csajok a koliba...

Egyik este a tesóm barátnője itt aludt. A hülyéskedésük közben, mire hazartem tönkretették az internetrt kábelt. Ezért nem volt net 3 hétig. Néha bevittem a gépemet suliba, és onnét tudtam jelentkezni, de ezenkívül semmi. A barátnőjével kapcsolatban. Mire hazaértem, addigra voltak olyan kedvesek ,h ogy az összes holmimat feltúrták- Nem kedves. Nincs egy magánszférám, és akkor még a cuccaim között is pakolnak. Mindezeken fellül, közölték, hogy akkor hárman alszunk, az amúhy is számomra rohadt kényelmetlen ágyban.... Nem csodás?

Régebben említést tettem, hogy októberben jönnek majd magyarok kínába. Így is történt. Egy Chinese Bridge nevű program keretében középiskolások között minden évven rendeznek egy versenyt. A feltétel kínai nyelvtudás. Minden országból 3 versenyző jöhet. A feladat előadni az össszeválogatott csoportoknak egy színdarabot Kínával kapcsolatosan. Az első találkozás a kiránduláson volt. Siciqoul-ban, Jefangbei. Kb. a város nevezetesebb helyei. Karoaokeeztünk közösen, de ekkor még a magyarokat nem találtam. Velük csak pár nappal később egy véletlen következtében találkoztam. Hárman jöttek, közülük két emberkével találkoztam. Kijelentem, elfelejtek magyarul. Keresem a szavakat,  érthetetlenül beszélek, a fele angol, vagy német. 

Kínai család: 2,5 hét után végre egyszer kaptam ebédet. De azt is csak azért mert vendégek voltak. Ez volt Helloweenkor.  Ebéd után sétáltam a buszmegálló felé, és valaki odajött hozzám, leszólított, ne haragudj, honnét jöttél. Mondtam hogy Magyarország. A világ legnagyobb meglepetésére mindezt egy magyar srác kérdezte meg, Dávid. Mint kiderült az egyetemen rólam beszélnek, hogy van egy magyar csaj, aki időnként ott lóg. Dávid két héten keresztül keresett. De megtalált.  Gyorsan teló számot  cseréltünk, így van egy magyar kapcsolat. Yeah. Halloween alkalmából egy AFS-es önkéntesnél buliztunk egyet. 

Hétfőn, az iskolába pizsamában mentünk. Miért ne, csináljunk valami hülyeséget. Az iskoláról most nem tudnék semmi érdemre méltót mondani. van és ennyi.

Még valamikor nagyon régen valami folyóba üvegpostát dobtunk. Azzal a reménnyel, hogy a családunk megtalálja...Mint a mesékben.

Kb. 1 hete lehetett, hogy megrendezésre került a Hotpot fesztivál. Igen,  a méreg erős kaják... A Chinese Bridge résztvevőivel voltumnk ott. Körbenéztünk, majd elvittek minket egy hatalmas térre, ahol tele volt asztallal minden. dodszóra minden egyes asztalt megterítették. Majd kettes oszlopban felvonultattak különböző csoportokat, Így minket is. Kb. 150 Tv-s újságiró..stb volt ott. Élő közvetítés a TV-ben..Nem is tudom igazából mi volt ez a felhajtás. 

Most időm sincs írni nagyon, szóval most ennyit.  ÉS mégvalami, nekem tegnap esett le, hogy egy másik kontinensen vagyok... Jobb később mint soha..

Remélem legközelebb több időm lesz, akkor majd írok rszletesebben. 

 Sziasztok! 

Megint elég régen jelentkeztem... Gyorsan összefoglalom merre jártam, mik történtek velem. Kezdeném a sulival. Elég sokat kell tanulni, már kb. 100 karaktert kéne tudni leírni. A hangsúly a "kéne" szón van. Az egyedüli probléma, hogy nagyon keverem a karaktereket. Kb. a felét tudom leírni pontosan. A kínai nyelven összesen 5000 karakter van, és normál esetben 3000-t kell tudni... Az órák nagy többségét élvezem, és érdekesnek tartom, viszont a basic mandarin órát nagyon nagyon utálom. Csak vesszük az anyagot, le vagyok maradva, és nyomatják az angolul a nyelvtani magyarázatot. Még jó hogy nem értem. Nagyon nagy szívás kiengedni valakit úgy egy ilyen távoli országba, hogy nem beszéli a közvetítő nyelvet. Minden nap dupla óránk van, és a legutóbbin amikor látom, hogy tele van macskakaparással angolul írva a tábla, alig értek valamit belőle, és elolvasni sem tudom igazán mi van odaírva, akkor legszívesebben sikítórohamot kapnék, vagy kirohannék a teremből. De mivel ezt nem tehetem meg, kissé ideges állapotban a körmeimet magamba véstem. Most pár nappal később szép színváltós.  suliról ennyit.

Csütörtökön nagyon kimerült voltam, és elaludtam a suliban. a második óra végén már nem emlékszem, mikor ment ki a tanár. Majd ezek után 3 órát átaludtam székeken fekve. A szerencsémre elmaradt 2 óránk, a harmadik meg szünet volt. Ez az eredménye, ha a testvérem nem hagy aludni. Ezúton is köszönöm neki!

Pénteken két említésre méltó dolog történt. Az első, és számomra legfontosabb, hogy reggel, mikor felébredtem, kinéztem az ablakon, és láttam a felkelő Napot. Lassan 2 hónapja itt vagyok, de még egyszer nem láttam felhőket az égen, csillagokat, a Holdat. Hihetetlenül feltöltődtem energiával. A reggeli kómás állapot helyett örömmel mentem a suliba. _Na ilyen sem volt még. :D Délután az egyetlen vágyunk egy McDonald's felfedezése volt, majd elsétálni a Changjiang híd és a Jialin híd találkozásához. Közvetlen a vízpartig elsétáltunk miután a Mekiben bevásároltunk. Ennyire még sosem örültem egy csibeburgernek sültkrumplival. HAHA. A parton megvacsoráztunk, majd besötétedett, és gyönyörűen ki volt minden világítva, a híd fényei váltották a színeket. Gyönyörű volt.  Haza felé busszal jöttünk. Az egyetlen probléma, csak az volt, hogy nem oda értünk, ahova akartunk. Így mivel fogalmunk sem volt, hol vagyunk, fogtunk egy taxit, és hazamentünk.

Szombaton délelőtt az egyik tanárom esküvőjén voltam. A kínai esküvő nagyban eltér a magyartól. Itt a menyasszony általában piros ruhában van, kivéve ha nyugati stílusú esküvőt akar. A tanárnő fehér ruhában volt. Nagyon csinos volt. Az esküvő helyszíne egy étterem volt. Kb. 300- 400-an lehettünk. Mikor megérkeztünk, rögtön fel is kértek minket, hogy szórjunk virágot a menyasszonyra. Beálltunk  többen a virágokkal kidekorált vörös szőnyeg mellé, majd mikor elénk ért a pár, rózsaszirmot szórtunk rájuk. Az esküvőt egy nő vezényelte le, bár semmit nem értettem a kínai szövegből. Az egész egy 20 perces ceremónia volt, majd jött az ebéd. Szokásos kínai kajákkal telepakolták az asztalt. ebéd után asztalonként koccintottunk a menyasszonnyal, és körülbelül ennyi is volt . Délre mentünk, és 13:30kor vége volt az esküvőnek. Nem volt torta, tánc, se semmi. Délután Jefangbei-ben jártunk. Ez kb. 45 perc busszal. A terv jégkori volt. Egy plaza 7. emeletén volt a jégpálya. Kb. a fehérvári jégpálya fele lehetett. 700 Ft volt a jegy két órára, és 150 Ft a kori bérlése. Tíz perc korizás után alig bírtam menni. A korcsolya úgy feltörte a lábam, hogy mehettem elsősegélyre. Bekötözték a lábamat, majd kicseréltettem a korit, pihentettem picit a lábam, majd csatlakozott hozzánk Federico és _Isa, akik nem tudnak korizni, így muszáj volt segítenem. A lábamat borzalmasan feltörte a kori, a cipőmet alig bírtam felvenni. Este betértünk egy pékségbe. Ahol találkoztunk egy amcsi sráccal. Számára mi voltunk az első nem kínaiak, így meghívott minket egy italra. Beszélgetés közben összefutottunk még két lengyellel. Ezután jöttünk haza. 

Vasárnap. Piknik! Délelőtt elmentünk bevásárolni egy szupermarketbe, majd utunkat az Eling Parkba vettük. Ez egy elég híres park. Találtunk egy füves placcot, ahova lecuccoltunk, ettünk, ittunk, kártyáztunk. Egyszóval piknikeztünk. Este Isaval gitáros barátaim próbáján voltunk. A legújabb ötletük, hogy a következő fellépésen énekeljek velük. KHMKHM. Azért annyira nincs jó hangom, hogy egy egyetemen énekeljek. Szóval hanyagoljuk az ötletet. 

Ma hétfő van. Reggel, suli.Már két órája próbálom összeszedni az emlékeimet, mik történtek velem. De már alig emlékszem. Most ennyi. 

Üzenem a családomnak, hogy hiányoznak. :( És bocsánat, hogy nem jelentkeztem. Remélem elolvassátok amit itt írtam. Puszi mindenkinek! *.*

 Sziasztok!

Van pár szabad percem, úgyhogy gondoltam írok pár sort. Remélem otthon minden rendben van, mindenki jól van. :) Itt mondhatni minden rendben. Nahjó, majdnem minden. 

A szünet eseményeit a koncertnél hagytam abba. Tehát innét folytatom. Csütörtök estére koncertre voltam hivatalos, nem is akármilyen. Este a gitárosokkal együtt elmentünk egy clubba, ahol volt az esemény helyszíne. Mint kiderült, nem csak ők énekelnek, hanem ez egy rock, punk előadók koncertje. A kínaiakról tudni kell, hogy nem szeretik a a keményebb műfajú zenéket, szinte mindenki ezt a macskanyávogást hallgatja. Igen, ez tőlem nagyon távol áll. A koncert nagyon jó volt, kitomboltam magam....éééssss, ahol rock, ott Európaiak. Körülbelül 20 nem kínaival összeismerkedtem. Rengetek orosz volt ott, németek, amerikaiak és angliát is képviselték páran. Igen, mind egyetemisták, úgyhogy nagyon örülök, mert már kezdek összeismerkedni jó pár emberrel a környéken. A barátaim is felléptek, wáá imádom ha énekelnek, annyira jó hangjuk van. Szóval nagyon jó volt a koncert. Pénteken nem történt semmi különös. Szokásos program: tanulás, mosás, rend rakás, stb... Szombat, vasárnap tanítás volt. Ez csak annyiban szörnyű, hogy a termünkkel szembe vannak a WC-k, és teljesen átépítik a helységet. Szerintem már nagyon itt volt az ideje, nem ezzel van a probléma. Hanem egész nap fúrnak-faragnak, zörögnek, és nem lehet hallani a tanárokat. 

Hétfőn szokásos tanítási nap volt... Ma délután, iskola után elmentünk négyen cserediákok fodrászhoz. Fél órába telt, mire elmagyaráztuk mit akarunk. Sőt, még telefonos segítséget is kellett kérnünk egy kedves tanárunktól. Azt hiszem, nekem lett a legnormálisabb hajam, és ezt a többiek is így gondolják. :D Átszámítva 600Ft-ba került, hogy levágattam a hajam. Haha :D

 Eltelt újabb két hét. Sajnálom, hogy nem volt időm írni, pedig elég sok minden történt. Szóval. Jól vagyok, minden rendben és zajlanak az események, én meg csak sodródok az árral. Múlt héten az iskolában 3 dolgozatot írtunk. GRRRrrr. Mondatokat kellene fordítani, de egyenlőre nem nagyon mennek a karakterek, de azért igyekszem memorizálni őket. :P Reggelente az iskola stadionjában a diákok katonák vezényletével meneteltek. Majd később leírom, mi is az oka.  Ezen a héten totál fáradt voltam, alig vártam már a hétvégét, hogy kipihenhessem magam. Otthon még mindig nem nagyon javultak a dolgok. A családom rendesen ellátja fogadószülői kötelességeit, és nem kapok reggelit, ebédet a suliban eszek, vacsora meg többnyire csak hétvégenként jár.  A hétvégi program, alvás volt. J Egyik este pont vacsora idő volt, és hívott az anyum, hogy vacsora. Vagyis közölte, hogy menjek, és vegyek magamnak kaját. Jó érzés volt, hogy reggeli nincs, ebéd amit akarok, vacsorára meg kidobnak a házból. Na szép! Tudtommal a fogadócsaládok azzal, hogy elvállalták, hogy fogadnak egy cserediákot, bele tartozik a szállás biztosítás,  és napi 3*-i étkezés.  Ha nincs igazam, valaki javítson ki….

Szept.26

Hétfő. Ezen a napon volt pár óránk, majd az utolsó óránk kínai osztályban volt.  Mindenkinek egyesével be kellett mutatkoznia. Eközben a diákok kameráztak, fényképeztek. Mintha sztárok lennénk. Ha minden igaz 58 az osztálylétszám. Óra előtt lerohamoztak minket a diákok, és mindenki fényképet akart, vagy a telefonszámomat….. Fogalmam sincs milyen óránk volt, mivel egy szót nem értettem az órából. Iskola után Leaval voltam sétálni, majd hazakísértem. Holnap már az új családjánál tölti a napot. Nem tudom igazándiból az okokat, hogy miért kell családot cserélnie, de annyit tudok, hogy az előző család csak ideiglenes volt, mivel nem találtak neki családot.

Szept.27

Kedd. Reggel direkt felkeltem előbb, hogy beérjek időben az első órára, mivel kínai osztályban lesz. Mikor odaértem, benéztem a termünkbe, nem volt még ott senki. Ránéztem az órarendre, és asszerint nincs első óránk. Vártam, vártam, majd megérkezett Lea. Federico és Isa már a kínai osztályban volt. Mi úgy tudtuk, nincs első óránk, szerintük meg van. Végül nekik lett igazuk, és sikeresen elkéstem az óráról. Mint kiderült, kicserélték az órarendünket, ez okozta a félreértést. Ma a könyveiket számoltam meg, és 36, azaz harminchat (!) könyv jut egy főre. Vannak még meglepetések.

Már nem emlékszem pontosan melyik nap történt, de nem is az a lényeg, hanem…Ebéd szünetben gitáros haverokkal akartam lógni, de nem voltak a boltban. Időközben kaptam egy SMS-t, hogy az egyetemen vannak, koncertjük van. Úgyhogy miért ne alapon elmentem. Nem fogjátok elhinni mi történt. Megláttam 3 nem kínai embert, majd odarohantam hozzájuk, hogy üdvözöljem őket, Angliából jöttek. Az egyikőjük tanul magyarul, úgyhogy be is mutatkozott anyanyelvemen. Nagyon örültem. Közölte velem, hogy az egyetemen tanul egy magyar lány és egy srác. Na erre már végképp nem tudtam mit mondani. Odavezettek a magyar lányhoz. És csak annyit tudtam kinyögni, hogy TE BESZÉLNI MAGYAR? REALLY? Igen, konkrétan ezt mondtam. Alig bírtam megszólalni, teljesen le voltam blokkolva. Majd sor került a bemutatkozásra, és teljes véletlenségből őt is Orsinak hívják. Gyors telefonszám csere után már mennem is kellet, mivel eredetileg a gitárosokhoz jöttem. Elmondhatatlanul boldog voltam. A sráccal még nem találkoztam, de remélem a közeljövőben megismerkedhetek vele is. Koncert után az egyetemen ebédeltem a többiekkel. Haha. Nem kommentálom. Aztán irány vissza a suliba. Más különös nem nagyon történt.

Október 1. én volt a nemzeti ünnep itt, Kínában. Említettem, hogy tanultak menetelni a diákok. Na, ennek az az oka, hogy itt ilyenkor mindenki menetel. Elmélteileg. Gyakorlatilag én nem láttam sehol- senkit. Számomra ez a nap is csak egy átlagos nap volt. Jövő héten, azaz a mostani héten, nincs iskola. Nem tudom miért pontosan, de valószínű a nemzeti ünnep miatt.

Szünet:

Vasárnap az egész család étteremben vacsorázott. A fiútestvérem feleségének a gyereke nem rég született meg, így az egész család együtt vacsorázott. Vannak még meglepetések számomra. Az anyámnak van jogosítványa, és egy kocsija. Na erről eddig álmodni sem mertem. Az étteremhez kocsival mentünk. Útközben megálltunk egy gyors étteremnél, hogy vegyünk nekem vacsorát. Igen, megaláztatásként én gyorséttermi kaját kaptam. Bár utólag beláttam, jobb volt ez így. Az asztal közepén  volt egy fazék, amiben valami irdatlan csipős leves és hal. Amikor elkezdtek enni, én azt hittem, kirohanok az étteremből. Testvérem mellet ültem, és kivett egy egész halfejet, nade amikor a hal a szemembe nézet, legszívesebben sikítottam volna. Tehát a halat mindenestől beletették. Még a szemét is meg hal fejét, meg mindent! Azt hiszem nem nekem való ez a kínai kaja.

Hétfőn 9-kor kelltettek. Kérdeztem hova megyünk. A válasz, csak annyi volt, hogy el, a nagymamival. Oké. Megint fogalmam sem volt , mire számítsak. Autóval mentünk egy korházba. Gondolom valami hozzátartozó, rokon lehetett. Meglátogattunk egy idős nénit. Ha jól értettem műtötték. A látogatás után, egy idős bácsi kíséretében elsétáltunk valahova, ahol rengeteg katonát láttam.  A kapun engem nem akartak beengedni, így a nagymamival kint maradtam. Hosszas várakozás után katonai kíséretben a család után vittek. Röhögni fogtok, de egy katonai támaszpont,( vagy hogy nevezik ezeket) ebédelt a családom. Az idős bácsi valószínű ismerős volt itt. Visszatérve az ebédre. Háttt én nem ettem semmit. Iszonyatos érzés lett volna úgy enni, hogy közben több száz katona bámul. Így is alig bírtam kivárni, hogy menjünk.

Tegnap, azaz kedden 13 órára volt megbeszélve találkozóm Leaval.  Ebédet a nagyszülőknél ettünk, ahol csomó nyugdíjas  volt. Kártyáztak, főztek, TV-zek, már engem többet néztek mint a filmet. Néha annyira idegesítő már, hogy mindenki integet, rám köszön, mutogat rám. És ez most úgy a mindennapokra vonatkozik. Ebéd után elindultunk Leaval felfedezni a MERO-t. Fél útig az anyum vitt minket kocsival, mert ő is arra fele ment. Onnét pedig taxival. Reménykedtünk, hogy be tudunk regisztrálni. És IGEN, még jó, hogy nálam volt az útlevelem, sikeresen kaptam egy belépőkártyát. Eleinte nem nagyon akartak megérteni minket. Aztán kérdezték, melyik iskolába járunk, lekeresték adatbázisban, hogy hitelesek-e az adatok. És megkaptam a várva várt kártyát. :DD A program estére főzés volt, úgyhogy bevásároltunk. Ilyeneket, hogy tojás, liszt, palacsinta sütő, tej, ezenkívül vettem magamnak egy két az élethez szükséges dolgok, mint pl. müzlit ^.^  Bevásárlás után Leaéknál palacsintát sütöttünk, hülyéskedtünk..stb. A szülei tanárok az iskolában. ÉS elutaztak két napra, és megkértek, hogy maradjak éjszakára, mert nem szeretnék egyedül hagyni őt. Így is történt. Másnap ebédre tojásrántottát csináltunk. Végre nem kínai kaja. Vacsorára és ebédre is hazai koszt. NYAMIIIII!

 Isa és Federico elutazott a családjával a hegyekbe felfrissülni. Róluk nem tudok semmit, hogy mi van velük. Remélhetőleg minden rendben. J

Holnap este koncertre vagyunk hivatalosak, úgyhogy megvan aholnap program is. Jelenleg ide írok, meg közben tanulom a karaktereket. Azt hiszem ennyi. Biztos, hogy valamiről elfelejtkeztem, de sajnos nagyon régen írtam, és nem is tudnám leírni pontosan mikor mi történt.

 Sziasztok! Már elég régen jelentkeztem, úgyhogy épp itt van az ideje a következő bejegyzésnek.

Elég elfoglalt vagyok, így nem sok időm jut az iskolán kívüli tevékenységeimre. Szeptember 18.-án múlt egy hónapja, hogy itt vagyok. Ezen a napon Ciqikou-ban jártunk. Nem vagyok biztos benne, hogy így írják, de nem is ez a lényeg... Földrajz órán hallottunk a helyről, így gondoltuk megnézzük. Így is történt. Reggel találkoztunk négyen, cserediákok, fogtunk egy taxit, hogy elinduljunk. Azt sem tudtuk milyen messze van, mi is ez a hely igazából, hogy jó irányba tart-e a sofőr. Fél óra kocsikázás után megérkeztünk. A taxiból kiszállva megláttunk egy hatalmas kaput, tele kínai motívumokkal, úgyhogy gondoltuk jó helyen járunk. Ciqikolról annyit, hogy egy gyönyörű hely. Óvárosnak mondanám. Régi utcákon sétáltunk, ahol minden egyes ház jellegzetes kínai építésű volt. Nagyon jól éreztük magunkat. :)

A héten értelem szerűen suli volt. Nem mondanám, hogy ez volt a legjobb hetem. Minden nap rengeteget tanulunk, aludni nem nagyon tudok, már négy dolgozatot írtunk, és minden nap este érek haza. Reggeltől estig suliban vagyok. Maximálisan kell koncentrálnom órákon, hogy megértsem az angolt, ráadásul egyszerre két nyelvet tanulok. A szótár füzetemben a kínai szavak mellett van  hogy németül, spanyolul és magyarul is ott van a szó jelentése. Mivel ha valamit nem értek, akkor aki éppen mellettem ül, lefordítja spanyolra vagy németre. Szóval fárasztó az állandó koncentráció. De egy dolognak örülök: angolból már rengeteget fejlődtem. :) Az órák egy része amúgy érdekes, vagy legalább vicces. A "basic mandarin" tanár kb. percenként elmondja, hogy OK? egyszer kajakra megszámolom xxD Aztán linkeltem, hogy mit tanulunk tai chin:  https://www.youtube.com/watch?v=TBvF6r6DOvc ugyan ezt tanuljuk. Bár a gyakorlatok felét csinálhatom csak, mivel a térdem ropogását nem nagyon akarják hallgatni, meg nekem sem a legjobb érzés. Van olyan óra, amikor ilyen hatalmas ecsettel tanulunk írni, amit tintába mártogatunk. A suliról most ennyit.

Van egy két dolog is, ami változott. Megkaptam a vízumom, tehát hivatalosan július 12.-ig tartózkodhatok Kínában. YUPPPI! A vélemény változás jogát fent tartom. ;)  Ezenkívül csináltattunk buszbérletet, ami márciusig érvényes... Itthon is változott egy két dolog: el nem tudom mondani mennyire örülök, hogy leszedték az ágyról az a szörnyűséget, és kaptam egy vastagabb takarót!!! Ez valószínű, hogy az időjárás változás oka. A hőmérséklet 2 nap alatt lehűlt, hideg van, esik az eső szinte minden nap. A kabátomat és a sálamat előszedtem a bőröndöm aljából, és kaptam egy esernyőt a családomtól. Jó kis kínai... Azaz meglegyinti a szél, és kettétörik.. Szeretnék majd venni egy normális esernyőt, meg egy két dolgot, amire szükségem lesz a télen. Pl. téli kabát, vastagabb ruhák, hajszáritó, amivel nem 1 órába telik megszárítani a hajam.... Amúgy visszatérve az itthoni dolgokra, a testvérem úgy látszik a szokásaihoz hű, azaz minden éjszaka filmet néz, telefonál (hangszórón, csak úgy jófejségből), nem hagy aludni. Ennek az az eredménye, hogy kezdek kimerülni. Egyik nap a suliban filmet néztünk, és én meg elaludtam. Nem bírtam egyszerűen ébren maradni. A tanár haza akart küldeni, de végül maradtam. Mr. Gao kérdezősködött, hogy mi a helyzet a családommal. És elmondtam, hogy nem sok változás van. Reggeli nem mindig van, van hogy vacsora sincs...stb. Válaszként, csak annyit mondott, hogy rajta van az új család keresésén, legyek türelemmel. Még türelmes vagyok, de ha nem változnak a dolgok, nem is tudom mi lesz velem. Kb. kimerülök teljesen.

Szombaton a tesóm délelőtt suliban volt, én meg pihentem. Ebéd után még visszafeküdtem, így végre pihenhettem. Ma (szombat) a testvérem az osztályával kempingezik, és éjszaka kungfuzik. Legalábbis a google fordító szerint. Ez azt jelenti, hogy nem alszik itthon. Ezaz! Mondjuk kíváncsi lennék, hogy hol kempingezik itt a a városban. De mindegy. Most meg várom a vacsora időt.

Már többször próbáltam feltenni képeket, de egyenlőre sikertelennek bizonyult. Mivel túl nagy a képek mérete, majd ha lekicsinyítem, nem tudom feltölteni. Ha valakinek bármi ötlete van, hogy hogyan tudnék máshogy feltenni képeket, azt szívesen hallgatom. A kép megosztó oldalakkal annyi a baj, hogy nem engedi 90%-ban megnyitni. És a programom, amivel fel tudtam törni a különböző közösségi oldalakat, nem funkcionál....

Puszi mindenkinek! További szép napokat! :)

 Minden reggel 8 órakor kezdődik a tanítás. Reggelente vagy busszal vagy gyalog megyek, attól függ, mennyire vagyok időben. Gyalog 20 , busszal 8 perc az út. Gondolom magától értetődik, hogy minden nap van kínai óránk, illetve több részre van osztva. Van írás, olvasás óránk, kalligráfia, hallgatás, ami azt jelenti, hogy egy kínai osztályban, kínai oktatást hallgatunk. Eddig erre még nem került sor, de a jövő héttől már minden óránk rendesen meg lesz tartva. Ezenkívül tanulhatunk tai csi-t, avagy kötelező, de elég unalmas… az első félévben angolul, a második félévben kínaiul lesz földrajz és történelem óránk. És a nap vége fele van olyan óránk, amikor nincs bent tanár, hanem házit írunk vagy ilyenek. Hogy is néz ki egy nap a suliban?   Az órák 40, a szünetek 10 percesek. Az első három óra után 20 percünk van reggelizni. Reggelit az iskolában tudunk venni. Kaptunk egy kártyát, amivel tudunk vásárolni a büfében, és egy bizonyos határig a suli füzeti. Reggeli után még 2 vagy 3 óra, majd ebédszünet, ami kb. 2 órás, de meg nem mondom pontosan. ^^ Ebédet tudunk enni az iskola menzáján, ugyan ezzel a kártyával, a büfében, vagy ha akarsz haza is mehetsz. Délután 17:15kor van vége általában az utolsó óránknak.

Már régebben írtam, hogy vannak bizonyos problémáim a családommal. Leírtam ezeket a dolgokat németül, majd volt olyan kedves a német tanárnő, hogy lefordította angolra Mr. Gaonak. Egy hosszadalmas beszélgetés után megállapította, hogy az egyik probléma a kommunikáció, és hogy próbáljak többet beszélni kínaiul, és erre majd a családomat is megkéri, a másik dolog pedig, hogy megpróbál új családot keresni, mert belátta, hogy tényleg nem a legjobb, ha nincs saját ágyad, és nem tudsz pihenni. A többi dolog pedig itt normálisnak számít, csak nekem furcsa. :/

Szerdán ebéd szünetben elmentem Leaval ebédelni, és a szembe lévő asztalnál 4 pasi ült, és folyamatosan bámult minket. 10 perc után, hoztak nekünk egy-egy kávét. :D Kiderült, hogy tudnak angolul, és gitároznak. Meghívtak minket a gitár boltjukba, és miért ne alapon el is mentünk. A sulitól 5 percre volt. Tök jól elbeszélgettünk, énekeltek nekünk, mi pedig adtunk nekik angol nevet. Egyszóval jól elvoltunk. Tanítás után Jang Yapinban voltunk, ez egy ilyen városközpont szerű. A suliból Lea apukája elvitt minket otthonukba, majd megkínáltak egy csomó gyümölccsel, kínai teával, és kaptam virágot is. Amúgy a teába nem tesznek se citromot, se cukrot, csak növényeket. Úgyhogy nagyban eltér a filteres, öt perc alatt kész van ízesített teánktól.  Naaaagyooon kedvesek voltak. Majd innét mentünk tovább, és bevásároltam, amire szükségem volt. Este főztem pudingot, hogy másnap elvigyem a suliba, és megkínáljam a többieket. Így is történt. Csütörtökön a reggeli szünetben előszedtem a meglepetést, és 5 perc alatt eltűntették. Nagyon finom volt, és nagy sikert aratott.  Gondolom nem csak én vagyok kiéhezve édességekre. Tudni illik, itt nem nagyon lehet kapni. Ebéd szünetben megint a gitáros csávóknál jártunk. Ma már többen voltak ott, és megint gitároztak, énekeltek nekünk. J Délután a rendőrségen jártunk, hogy meghosszabbítsuk a vízumunk. Most már rendben voltak a papírjaink, szóval megkapjuk egy évre a vízumot. Király! Este együtt a négy cserediák megint Jang Yapinban voltunk. Vettem egy új cipőt. Majd un. KTV-ben karaokéztunk, és hatalmas örömömre angolul(!) énekeltünk. Végre nem kínai vinnyogás. Most pedig itt vagyok, de mindjárt hajnali 1, úgyhogy megyek is aludni.  ByeBye! :D

 Megtörtént az évnyitó, másnap tanítás, mint ahogy az így van rendjén. Nem minden óránkat tartották meg, de azért már kaptunk egy kis ízelítőt, milyen a kínai oktatás. A héten volt tai csi óránk, mandarin, művészetek. Vágtunk ki papírból különböző kínai formátumokat...stb. szóval sok minden érdekes és szokatlan dolgot csináltunk. Vasárnap volt a tanárok napja, és ezen alkalomból el szoktak menni közösen vacsorázni a tanárok. Minket, cserediákokat is meghívtak, sőt, ragaszkodtak, hogy menjünk.  Úgyhogy eltöltöttünk egy estét közösen a leendő tanárainkkal. Egy nagyon kellemes kis helyen vacsoráztunk, rendeltünk rengeteg kaját, mint ahogy ezt itt szokás. Vacsora után még nem voltunk fáradtak, úgy Isa a boliv cserediák társaságában elmentem biliárdozni. Nagyon jól elszórakoztunk. Utána még mászkáltunk kicsit a környéken. Szombaton délelőtt itthon voltam, délután a város központban voltam Fredericoval és Isaval. Tartottunk egy kis szülinapi hülyéskedést. Nagyon vicces, hogy rajtam kívül a 3 cserediák három, egymást követő napon született. Vasárnap egész nap itthon voltam, unatkoztam.

Hétfőn volta közép ősz ünnepe(legalábbis ennél értelmesebben nem tudom lefordítani), és ilyenkor a családok együtt szoktak lenni, programokat csinálni. Én reggelre belázasodtam, a családom pedig elment itthonról. Egész nap itthon feküdtem lázasan. Írtam SMS-t hogy mégis hova tűntek, de nem kaptam választ. Mindegy, túlélem. Este hazajöttek, és még egy bocsánatot sem tudtak kinyőgni... Akartam írni, de amilyen ideges voltam, jobbnak láttam, ha hanyagolom. Most is rohanva írok, mert mennem kéne már aludni. Majd holnap folytatom, hogy milyen volt a hétfőm. Sok minden történt.. addig is Üdv.

 Hy everybody!

Bocsánat, hogy csak most írok, de ezentúl lehet az lesz, hetente leírom a legfontosabb dolgokat, mivel nem nagyon vagyok itthon, tehát nem vagyok gép közelben.

KEDD

Kedden délelőtt jelenésünk volt a suliba, úgyhogy kilenckor találkoztam a többiekkel. Nem kellett sokáig bent maradnunk, mivel lefénymásoltunk pár dokumentumot, kaptunk egy kártyát, amivel tudunk enni a menzán, stb... 11 körül el is engedtek minket, hogy csináljunk amit akarunk, beszélgessünk. :) Fogtunk egy taxit, és elmentünk a városközpontba. Kicsit körülnéztünk, majd beültünk egy étterembe, nem is akármilyenbe megebédelni. Egy nagyon elegáns hely volt. Leültettek négyünket egymásmellé, egy olyan asztalhoz, aminek az egyik fele alumínium borítású volt. Megrendeltük az ebédünket és rövid időn belül a félkész ételeket odahordták. Yupiiiiii, előttünk fogják megsütni a választott ételeket. Jött is egy séf, 20 percen belül el is készült mindennel. Nagyon tetszett, ahogy előttünk sütögetett, feldobta a levegőbe a kajákat... És még finom is volt és hozzáteszem átszámítva mindez 600 Ft-ba került. Ebéd után megnéztünk egy angol filmet moziban. Ezzel az volt az egyetlen probléma, hogy egy félreértésből 2 órát késtünk a suliból. Szerencsére nem lett belőle semmi gond. 

SZERDA

Reggel 7:20-kor volt találkozó. Nagy nehezen felkeltem, és hajnalok hajnalán bebaktattam a suliba. Mire odaértem a 60-70 fős osztályok fel voltak sorakoztatva az udvaron. Valami évnyitó szerű volt. Odajött hozzánk Mr. Gao (ő koordinálja a dolgokat), hogy 10 perc, és rajtunk a sor, addigra találjunk ki valami beszédet. Ez azt jelentette, hogy ki kell állni 2500-3000 kis kínai elé, bemutatkozni ki vagy, honnét jöttél,  miért jöttél, meddig maradsz...  Az évnyitó után kisbusszal ismét elmentünk a kórházhoz, átvenni az eredményeket, majd a rendőrségre, mivel a vízumunk csak októberig érvényes. Valami probléma volt a papírokkal, szóval nem voltak hajlandóak meghosszabbítani. Remek. Délben egy étteremnek nem nevezhető helyen kaptunk ebédet, de ahjajaj... Majd délután visszamentünk az iskolába, és volt 2 kínai óránk. Kaptunk egy könyvet és egy munkafüzetet. Az órarendünket is szemléltették, majd lemásolom, és felteszem ide. A lényeg, hogy általában 17-18-19-is van tanítás. Délben van 2 órás ebédszünetünk, megy egyszer 20 perc pihenő. Amúgy az órák itt 40 percesek, és a szünetek 10 percesek. Ha már jobban kiismerem az oktatási rendszert, majd beszámolok milyen.  

CSÜTÖRTÖK

Ma nyolckor kezdődött volna a tanítás, de Mr. Gao közölte, hogy nincs tanár, úgyhogy majd bejön valaki. Ez azt jelentette, hogy volt 2 szabad óránk. Körülnéztünk a suliban. Iszonyatosan nagy. Találtunk egy tavat híddal, azon sétálgattunk. Mondjuk a tó partján állt egy kínai bácsika alsógatyóban, és dobálta ki a döglött halakat a vízből..No comment. Amikor odaért a helyettesítő tanár megtanított minket pár kínai motívumra, és papírokból vágtunk ki különböző formákat. Közben megtudtunk pár dolgot a kínai ünnepekről, hagyományokról, nevezetességekről. Ebéd szünetben a kínai tanárnővel beszélgettem Lea, a német lány társaságában. A tanárnőnk szülei kínaiak, akik most Vietnamban élnek, de ő Német országban. Az iskolán belül kapott egy lakást, ahol egyedül lakik. Ígyhát meghívott minket ebédre, nagyon kedves volt tőle. Délután a suliban nem történt semmi különös. Tanár sem volt. Gondolom mondanom sem kell, hogy elhülyéskedtük az időt. Este megint elmentünk a városközpontba, ahol pizzáztunk. Majd irány haza..most meg itt vagyok, de hamarosan megyek aludni. Holnap elméletileg már rendes tanítás lesz. Szóval puszi mindenkinek. 

 Halihó! 

A mai bejegyzést úgy olvassátok, hogy vasárnap írtam meg, de csak ma publikálom. Tehát tudom, hogy ma nem vasárnap van. :D

Úgy volt, hogy ma délután 3kor van találkozó a suliban. Tegnap este szólt Zym, nem kell bemennem, majd csak 6.-án. Ha ezt otthon mondják, ugrálok az örömtől, de itt nem így történt. Ez azt jelenti, hogy unatkozhatok még 2 napot itthon. 

A mai nap 12:30kor keltem fel...^^ Elkísértem a tesómat az edzésére, de ma csak megvártam. Ilyen hőségben nem volt kedvem szaunával egybekötött edzést tartani. Meg amúgy is fáj a térdem.... Délután 4-ig nem ettem semmit. Úgy látszik erre fele a későn kelők nem kapnak ebédet. Na szép!  Hazafele jövet vettem magamnak sült krumplit, háborgó pocim megnyugtatására. :D A viccet félre téve, tényleg éhes voltam. Vacsorát szintén nem kaptam, úgyhogy a bőröndöm aljára néztem. Alig várta egy Balaton szelet , hogy megegyem :D  Képzeljétek, este kaptam ajándékot a családomtól. Elmentek vásárolni, és kaptam tőlük egy Garfield fejet, ami egy fogkefe tartót. Ilyen kis tappancsokkal fel lehet ragasztani a falra, és a fejét ketté lehet nyitni. Tudom, hogy viccesen hangzik, de annyira boldog vagyok, hogy legalább egy ilyen aprócska dologgal kedveskedni próbálnak. 

A hétköznapok még mindig elég unalmasan telnek. Otthon utáltam olvasni, de amióta itt vagyok, minden nap olvasok, jelenleg Gordon Ramsay életéről. Hihetetlen egy séf, amilyen múlt van a háta mögött, valami elképesztő. Egyszer szívesen beülnék egy éttermébe. 

 Már többen kérdezték, hogy miért nem szólok az AFS-nek, hogy mi a pálya. Nos, nem tőlem, de már tudnak mindenről. Mivel nem nagyon tudok mit csinálni, ezért eddig  minden este beszéltem szüleimmel. Egy féltő, aggódó anya mi mást reagálna a dolgokra, mint hogy felhívja az AFS-t. Anyukám így is tett. Beszámolt felháborodva a magyar AFS-nek a dolgokról. Őszintén szólva ennek nagyon nem örültem. Hogy miért? Én elmondtam szüleimnek, hogy mi a helyzet /olvassák a blogomat, ők beszámoltak az AFS-nek, ők írtak egy e-mailt a kínai AFS-nek, majd gondolom továbbítják az infókat az itteni önkénteseknek. Bele sem akarok gondolni, hogy mire a kínai családomhoz eljutnak a dolgok, mi lesz az alapvető problémámból. (Gondolom mindenki játszott még régebben olyan játékot, hogy valaki kitalál egy szót, és a mellette álló fülébe súgja. Mindenki továbbadja, azt a szót ami hozzá eljutott, és mire körbe ér, teljesen más lesz, mint az eredeti. ) Én ettől tartottam, hogy itt is valami hasonló fog történni.

 Eddig annyi a fejlemény, hogy a magyar AFS választ kapott Kínából. Miszerint tudomásul vették a problémám, és jogos a dolgok nagy része. Őrangyalt majd az iskolában kapunk, és hozzá forduljak a problémáimmal. Ezenkívül megtudtam, hogy a kínai tanárom is az AFS-nél dolgozik, tehát hozzá is fordulhatok a problémámmal.

Másik oldalról, én is próbáltam valamit intézni. Szóltam Jerrynek, hogy nem érzem magam a legjobban, és hogy milyenek a körülmények. Ő is jelezte az irodának, úgyhogy ezt nagyon köszönöm neki. :) 

A további fejleményekről majd beszámolok, és amint elkezdődik végre a suli, talán személyesen is elmondhatom a dolgokat.

 Elnézést mindenkitől. A legutóbbi bejegyzésemet nem olvastam vissza, és némi hiba maradt benne. De ezt már korrigáltam. Szóval bocsi. :)

 Na megint írok, igaz nem sok minden történt velem, de egyvalami azért vicces. Szóval. Csütörtökön délelőtt megvolt a szokásos ébresztőm, szerintem még nem említettem, hogy ez hogy történik. Minden nap úgy kelt fel a tesóm, hogy addig üti az ágyat, amíg fel nem ébredek. Ha otthon így keltenének fel, szerintem őrjöngenék. Aztán a tesóm a szokásos napi filmadagját nézte, én meg csináljak amit akarok. Ebéd után átnéztem a kínai füzetemet, zenét hallgattam..szóval nagyjából a szokásos napi tevékenységeim. Testvéremmel egész nap kb. 3 szót beszéltünk. Ma ő sem ment el sehova.

Pénteken délelőtt aludtam, aztán ebéd. Délután a változatosság kedvéért nem csináltam semmi érdemre méltót. Olyan 3 óra körül, abbahagyta a filmnézést Zym (mint megtudtam a nevét) és rám förmedt, hogy OUT! Hozzáteszem, ma ez volt az első szava hozzám. Úgyhogy nem volt más választásom, vele mentem. Kérdeztem, hova is megyünk. Válasz: play. Hmmmm, okés, felültünk egy buszra. Egy óra múlva megérkeztünk a város egy távolabbi oldalára. Igazából nem csináltunk semmit. Fel -alá sétálgattunk. Képeslapot akartam venni, de nem találtunk sehol. Nem tudom igazán, hogy mit is akart. Újra buszon ültünk, megint nem tudtam hova tartunk. El is aludtam...csakhogy eközben odaértünk a végállomásra. Odajött a sofőr, és felkeltett, hogy szálljunk le....

Még pár napja vettem egy kínai SIM kártyát, és nem működik a telefonommal. Ígyhát szükségem lesz egy újra. Gondolta a tesóm, majd utcai árusnál, veszek magamnak egy telefont. Ennyi hamisítványt egy rakáson. Eszméletlen, hogy mindent hogy hamisítanak. Végül is vettem magamnak  "China mobile" nevezetű boltban egy kis pici lenovo-t. Remélhetőleg nem hamisítvány. A tesóm nevét úgy tudtam meg, hogy megkértem, írja be a telefonomba a számát. :P :D Egyenlőre ennyi. Ha elkezdődik itt is a suli, igyekszem beszámolni majd, hogy mik történtek velem. :) byebye

 Reggel nyolcra kellet odaérnem az iskolához, mivel orvosi vizsgálatra mennünk. Már a reggelem is rémálom volt.. Mondta az anyám, hozzáteszem kínaiul, hogy ott a buszmegálló és majd jön egy busz.. Oké, ezt úgy étettem meg, hogy közben mutogatott ki az ablakon, hogy oda kell mennem. A problémám csak az volt, fogalmam sem volt, hogy kell jegyet venni itt, bár a nagyobb probléma az volt, hogy a busz számát sem azt hogy hol szálljak le nem tudtam. Úgyhogy inkább gyalog mentem. Még jó, hogy megjegyeztem az oda vezető utat. Kisbusszal kb. 2,5 óra utazás után odaértünk a kórházhoz. Összeállt a kép, mégis milyen vizsgálat ez. Legszívesebben elfutottam volna, ha megtehetem.  Papírok kitöltése után elsőként vérvételre mentünk. Itt ez úgy zajlik, hogy beállnak az emberek egymás után a sorba, és az éppen soron következő, leül, és a karját betartja egy üvegablak alatt, ahol a túloldalról leveszik a vért. Borzalmas látvány volt. Amikor rám került a sor odatartom a bal karom. Persze, hogy nem találták el a vénám. Teljesen ki voltam bukva, mivel utálom a vérvételt, nem bírom se a vér, se a tű látványát. Kérték a jobb karom, amiből 5 perc leforgása alatt nagy nehezen tudtak vért venni. a délelőtt folyamán sor került hallás, látás vizsgálatra, tüdőszűrésre, ultrahangra, EKG-ra, vérnyomás, pulzusmérés stb…

Délután, mikor hazaértem, az ágyamon nem volt semmi. Az összes holmimat ledobálták a földre indokolatlan okokból. Kérdeztem, hogy ez mégis mi volt? Persze nem válaszoltak. A stressz levezetéseként elmentem kondiba. A kezemet próbáltam kímélni, mivel gyönyörűen belilult. Estére hulla fáradt voltam, alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Már napok óta alig alszok, kezdek kimerülni. Estére a változatosság kedvéért, idehoztak egy kisbabát. Nem tudtam kié a gyerek, meddig lesz itt, se semmit. Behozták a szobánkba, majd megágyaztak neki az ágyrészemen. Valószínű az anyám fiának a feleségének a gyereke. Este kilenckor eltűnt itthonról mindenki. Fél óra elteltével visszajött az anyám a nagyszülőkkel, és a kisbabával. Miért ne, egész este itt bőgött a gyerek. Hajnali egykor végülis elvitték, és el tudtam aludni.

Ma egész nap itthon voltam a tesómmal, ő filmet néz a laptopján, én meg olvastam, zenét hallgattam, rajzoltam, szóval nem volt semmi érdemre méltó.