Először is: 7már 7 hónapot töltöttem le itt. Sajnos ez nem az én évem. . Március 11.-én a fogadó apám korházba  került. A vasárnapi ebédet még közössen ettük meg, de szerintem jól volt ekkor még, annyi volt így  utólag belegondolva a különbség, hogy nem viccelődött velem, és nem nevetett annyit, mint ahogy többnyire szokott. Ezen a  délutánon Leaval nálam főztünk, majd az ayum rohant haza, hogy az apámat bevitték kórházba mert beteg. Azt hittem, hogy nincs nagy probléma. Egész estig egyedül voltam otthon, majd tíz óra körül ért haza Linda, a testvérem. Kérdeztem tőle, hogy tud-e valamit jobban van e a fogadóapám. Nem tudta miről beszélek, vagy miért kérdeztem ezt, ezért elmagyaráztam neki, hogy az apja kórházban van. Felhívta a fogadóanyámat, nem tudtam mit válaszolt neki, de az biztos hogy rossz híreket.  Linda egész este sírt, meg próbáltam megvigasztalni, de nem sok sikerrel jártam. Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj. Kínaiul elmondta amit megtudott, de nem sk mindent értettem meg. Másnap reggel mikor felkeltem már senki nem volt otthon. Nagyon aggódtam, hogy hogy van az apám. Este találkoztam otthon a család egyik rokonával, aki ott is aludt Lindával és velem, mivel az anyám a kórházban volt végig. Március 13.-án kaptam egy SMS-t a fogadó testvéremtől, hogy nagyon sajnlálja, deel kell költöznöm,  az anyám nem tud gondoskodni rólunk, az apám mellet a helye most. Nagyon meg voltam rémülve, sohasem gondoltam volna, hogy ekkora probléma lehet.  Aznap déluán Laával és Adammel voltam egy parkban, és elmondtam nekik, hogy mi a helyzet, mi történt. Így 3,5 hónap után újra családot kell cserélnem. Aznap éjszaka otthon is hatalmas veszekedés volt emiatt. Egész éjszaka a tesóm sírt, hogy nem akarja hogy elköltözzek..stb. Szörnyű éjszaka volt. Másnap beszéltem az AFS-szel, hogy most mi a teendő, annak ellenére, hogy nem számítottam túl sok jóra, őket ismerve. A helyzet a következő. Nekem minél gyorsabban el kell költöznöm, az AFS eddig se volt nagy segítség,  én meg ahogy mi történhetett otthon… Még aznap délután visszahívtak az irodába. Elmagyarázták, hogy az apám nagyon beteg, és  hosszú ideig korházban kell maradnia. Kínában, mint megtudtam , nincsenek ápolónők, ami azt jelenti, hogy egy családtagnak  kell ellátni a beteget, gyógyszereket beadni, étkezést biztosítani stb…  Ezenkívül mondták, hogy felhívtak valakit, aki tudna fogadni egy időre. A kezembe nyomtak egy telefonszámot, hogy őt hívd fel, és másnap este 7 és 8 között ott kell lennem egy lakóövezetben vagy mi .. . Remek, mit kezdjek egy cetlivel… Ez aztán AFS.. mostmár rohadtul kezd elegem lenni ezekből az idiótákból. Délután összepakoltam, másnap iskola után vártam, hogy valaki hazaérjen,  és visszaadjam a kulcsot, elköszönjek, de hiába vártam, senki nem jött. Este úgy kelett elmennem, hogy el sem köszöntem, hanem a testvéremet hívtam fel, hogy sajnálom, de nekem most mennem kell, holnap vissazaadom a kulcsot.  Este 8kor ott voltam a cetlire leírt helyen. Felhívtam a telefonszámot, de tippeljetek mi…. „Jelenleg nem kapcsolható”  Kössz b******!!! Fél órán keresztül az utca szélén 3 bőrönddel álltam, és próbáltam hívogatni a telefonszámot. Semmi eredmény.. Az AFStől próbáltam segítséget kérni, de a válasz”próbált felhívni, majd csak válaszol valaki” Na erről szépen kifejezhetném a véleményem, de jobb ha megtartom magamnak.  Még fél óra várakozás után kaptam egy SMS-t a tanromtól, hogy ebben az épületben, ezen az emeleten lakik Miss Li. Minek után fogalmam sem volt hova kell mennem ezért egy rendőrtől kértem segítséget, hogy hova kell mennem. Az ajtóhoz érkezve bekopogtattam, azzal a reménnyel, hogy ma éjszaka lesz hol aludnom. Megkérdeztem, jó helyen járok-e. Végül igen, bár a fogadtatás nem volt túl meleg… Megmutatták, hogy itt a szobám, és annyyit mondtak aludjál!  Ezek után összeszedtem magam, és megkérdeztem mi a házirend. Kínaiul valamit elhadartak, de persze majdnem semmit nem értettem meg. Nekik csak egy kérdésük volt, meddig akarok maradni.. Azt sem tudták, hogy honnét jöttem, hány éves vagyok, mi aza az AFS, meddig maradok. Remek!  Nem hiszem, hogy sokan el tudják képzelni a helyzetemet.  Komolyan mondom úgy érzem magam, mint egy háziállat, vagy amikor egy kisgyerek kap egy új játékot, 2 hétig játszik velem, majd a sarokba vágja,mert megunta. Ők örülnek, hogy fehér embert látnak, majd két hét után gondolom kidobnak. Amúgy fel tennék egy kérdést. Mi kerül  1700000 Ft-ba ezen.?????? Normális esetben a fogadócsaládokat meglátogatják fogadás előtt, hogy alakalmasak- e a fogadásra. A diákok megérkezésekor orientációt tartanak, fél évkor orientáció, hazautazás előtt, ezenkívül az egész rendszernek szervezettnek kéne lennie. A családnak napi 2 vagy 3*-i étkezést  kéne biztosítani, ezzel szemben ennél a családnál az nincs bent a megegyezésben.  És még sorolhatnám  a sérelmeimet, amit eddig én  itt átéltem.. Amikor megérkeztem,, csak annyit tudtak, hogy beszélek németül. Ha tanítok kínairól németet, cserébe maradhatok.  A család 2 tagú. Egy orvos anya, és egy 10 éves kislány. Az apáról jobb,  ha nem tudom miért nem él velük szerintem.. IGEN, bármennyire is sértő vagy megalázó az AFS-nek,  nagyon remélem, hogy senki nem fog olyan tudatlanul, naívan idejönni mint én… Lehet sok más ország vagy szervezet közül választani vagy ha bárki is ennek ellenére Kínába szeretne utazni, akkor lelkileg készüljön fel, hogy nem lesz könnyü, anyuci, apuci nem lesz ott, hogy fogja a kezed…   Gondolom, mivel  most megírtam az egész helyzetről a  véleményemet  az AFS-nek nagyon nem teszek jót, de nem tud érdekelni. Én csak az igazat írom le. Lehet rám nehesztelni vagy megharagudni, utálni emiatt….. vagy nyugodtan lehet véleményt írni kommentben, ellenem érveli stb…

Vissza a témához. A családcsere megtörtént, Lindával még mindig tartom a kapcsolatot, sőt megkértem, hogy hadd látogassam meg a fogadóapánkat a kórházban. Megbeszéltük, hogy szombaton együtt megyünk. Így is történt.  Szombat délben találkoztunk, elmentünk közösen a kórházba, ahol a fogadóanyám a kórteremhez kísért. Nem erre a látványra szamította, és eddig azt sem hittem, hogy ez a baj. A részletekbe nem szeretnék belemenni, a lényeg, hogy nem ismertem fel a fogadóapámat… Valószinű agyvérzést kapott.. ha jól értettem meg őket.  A jobb keze és a jobb lába teljesen le volt bénulva, nem tudta mozgatni, lélegeztető gépre volt kötve,  beinfúziózva, még WC-re sem képes elmenni.. A feje be volt kötözve, mivel megműtötték a fejét…  Hatalmas sokk volt a számomra, valakit ennyire betegen látni, mivel ezelőtt még hasonlót sem láttam. Nem a vérszerinti apám, de az eset így is nagyon szívenütött. A könnyeimmel küszködtem a kórházban..   Egy óra eleteltével a testvéremmel mennünk kelett. A fogadóanyám sírva mondta, hogy nagyon hiiányzok neki, és nagyon szeret, sajnálja hogy el kellett mennem, de most ápolnia kell az apámat. Válaszképpen menyugtattam, hogy nekem is most az a legfontosabb, hogy apa felépüljön. Majd elkísért minket a lifthez, ahol a tesvérem nem bírta tovább sírás nélkül, és az anyám sem.. Én is nagyon meghatódtam. L Kívánom, hogy minél előbb meggyógyuljon.

A napokban elég rossz a hangulatom.. Mindenből elegem van, semmihez sincs kedvem, néha annyira jól esne valakivel beszélgetni, de az otthoniakkal egy-két emberen kívül nem tarom a kapcsolatot..  Hiányzik, hogy valakinek kiönthessem a lelkem, vagy hogy valaki megkérdezze, hogy vagy?...  Egy két dolog Chongqingről..  szerencsére az időjárás melegszik, és már nem fagyok meg, sőt… lassan megsülök.. a környék változatlanul koszos, a szemetet az utcáncsak eldobálják, papírzsepit nem hasznélnak, a közlekedében szerintem szabályok nincsenek.. jobbról-balról előzünk, dudálunk, ordibálunk a másikkal az utcán.. ez a „szabály”. Az emberek, megbámulnak, megszólnak, mint egy turisztikai látványossáágot:” 外国人” (nézd! külföldi!!!) vagy „ 他听不懂” (ő nem érti)  nem lkellemes érzés, amikor az emberek rád mutogatnak és rólad beszélnek, ráadásul hülyének néznek, hogy nem érted amiről beszélnek. Bocsi, de értem, hogy rólam beszéltek.. Sokszor csak visszaszólok nekiek, hogy „kínai” vagy hogy nem vagyok hülye….  Isa ismét kórházban volt, úgyhpgy megnt szereztem pár negatív tapasztalatot a kórházzal kapcsolatban.  Nincs lift.. el tudnátok képzelni egy kórházat lift nélkül..? Minden iszonyatos koszos, pedig tisztának a korteremnek pedig sterilnek kéne lennie.. Láttam egy kisbabát, akinek a fejébe adtak infóziót :O neee.. Bárki, bármelyik „kórterembe „  bemehete, pl. az utcáról egy random koszos ember egy újságköteggel bement minden egyes szobába, és újságot árult WTF?  Egy két dolgot rólam, az életemről. A nyelvvizsgámig még kb. 3 hét van, de nem sok reményt főzök,  hozzá, hogy sikerül.. Eltöltöttem 7 hónapot itt, és még 3 van vissza. Nagyon félek a hazaérkezéstől. Nem tudom mi lesz velem. Hogy fogok tudni viszsailleszkedni, hiszen annyira megváltoztam, osztályozó vizsga angolból, műtét, mivel a térdem kegyetlenül fáj egyre többször…  Valamikor  nemrég visszamentem a Foregin streetre, ahol kb. 800 Ft-ért felülhettem egy lóra 3 percre.. De nem sajnáltam rá, mivel nagyon hiányoznak a lovaim, és a hobbym. Chongingben amúgy máshol nem lehet lovat találni.

Az utolsó napjaimban, hónapokban szeretnék elutazni a fővárosba, Pekingbe megnézni  a híres helyeket, Chengduba a szülinapomra tervezek elutazni egy hétvégére megnézni a panda rezervátumot. J És aaz AFS kirándulására Xi’anba, az agyaghadsereget szemügyre venni. Jelenleg ennyit a terveimről, a helyzetemről. Remélem minden jobbra fordul, és a kedvem megjavul. J

Üdv. mindenkinek!