Már többen kérdezték, hogy miért nem szólok az AFS-nek, hogy mi a pálya. Nos, nem tőlem, de már tudnak mindenről. Mivel nem nagyon tudok mit csinálni, ezért eddig minden este beszéltem szüleimmel. Egy féltő, aggódó anya mi mást reagálna a dolgokra, mint hogy felhívja az AFS-t. Anyukám így is tett. Beszámolt felháborodva a magyar AFS-nek a dolgokról. Őszintén szólva ennek nagyon nem örültem. Hogy miért? Én elmondtam szüleimnek, hogy mi a helyzet /olvassák a blogomat, ők beszámoltak az AFS-nek, ők írtak egy e-mailt a kínai AFS-nek, majd gondolom továbbítják az infókat az itteni önkénteseknek. Bele sem akarok gondolni, hogy mire a kínai családomhoz eljutnak a dolgok, mi lesz az alapvető problémámból. (Gondolom mindenki játszott még régebben olyan játékot, hogy valaki kitalál egy szót, és a mellette álló fülébe súgja. Mindenki továbbadja, azt a szót ami hozzá eljutott, és mire körbe ér, teljesen más lesz, mint az eredeti. ) Én ettől tartottam, hogy itt is valami hasonló fog történni.
Eddig annyi a fejlemény, hogy a magyar AFS választ kapott Kínából. Miszerint tudomásul vették a problémám, és jogos a dolgok nagy része. Őrangyalt majd az iskolában kapunk, és hozzá forduljak a problémáimmal. Ezenkívül megtudtam, hogy a kínai tanárom is az AFS-nél dolgozik, tehát hozzá is fordulhatok a problémámmal.
Másik oldalról, én is próbáltam valamit intézni. Szóltam Jerrynek, hogy nem érzem magam a legjobban, és hogy milyenek a körülmények. Ő is jelezte az irodának, úgyhogy ezt nagyon köszönöm neki. :)
A további fejleményekről majd beszámolok, és amint elkezdődik végre a suli, talán személyesen is elmondhatom a dolgokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.