Chinese dream

Hétkor keltünk, elsétáltunk az iskolába. Ott találkoztam a többi cserediákkal. Azt hiszem az igazgató helyettes megmutatta az osztálytermünket, és bemutatta a leendő kínai tanárnőnket. A termünk ajtajára ki van írva, hogy AFS selection. A terem amúgy elég ronda, koszos, poros, pókhálós.  A többi cserediákkal beszélgetve, megtudtam, ogy csak én lakok ilyen körülmények között. Senki nem alszik a tesójával egy ágyban, sőt, saját szobájuk van. Ezenkívül, nem bezárva otthon töltik a napjaik nagy részét, hanem már majdnem az egész várost látták, múzeumokban, uszodában jártak. Amúgy nem az a bajom, hogy engem nem visznek el kirándulni, mert nem is kötelességük, és különben sem várhatom el. Én csak azt sérelmezem, hogy nincs egy saját ágyam, ahol normálisan kipihenhetném magam. Szerintem ez érthető is. Ha két testvérnek lenne közös ágya, az itt természetes lenne……  11kor hazakísért a fogadóanya, majd elment. Egész estig egyedül voltam, bezárva. Késő este ért haza az anyám és a tesóm. 

 Hétfő. Délelőtt aludtam, délután a konditeremben edzése volta a tesómnak, és elkísértem. Gondoltam, amíg várok rá, olvasok, és megírom a naplómba, mi is történt velem ezen a pár napon. Nem így történt. Megint odajöttek hozzám a kis kínai edzőcsávók, és próbáltak velem kínaiul kommunikálni. Nem sokkal később jött még valaki, aki tudott angolul. Egész jól elbeszélgettem vele, örültem, hogy végre valakivel tudok beszélni. Ezt azért mondom, mert a családommal még mindig nem javul a helyzet e téren. Hiába próbálok kérdezni bármit is, nem értik.  Ha valami nagyon fontos, akkor kikeresem a kínai szótáramban. Náluk a kommunikáció kimerül ebben a pár szóban: go, out, eating, wather, sleeping.

 Aug. 27.-én délután a családom bejött a szobámba, és csak annyit mondtak: bye-bye! Egész estig egyedül voltam, majd mikor hazaértek, megint beültettek egy kocsiba (talán a nagypapié) és véleményem szerint a Jangce partján jártam. Megkérdeztem tőlük, hogy ez melyik folyó, a Jangce? A válasz csak annyi volt, hogy szomjas vagy? Kérsz vizet?......         A parton árusok között sétáltunk. Hatan voltunk, mint legutóbb. A part nagyon szép volt, mindenütt fények, díszkivilágítás, zene. Nagyon hangulatos volt. :) Miközben sétálgatok és nézelődök, odajött hozzám egy kínai pasas, valamit nagyon akart mondani, de hiába, nem értettem mi a helyzet. Mentem tovább, gondoltam reménytelen, hogy megértsem, de ő követni kezdett, úgy másik tíz emberrel együtt. Megállok, odajött a családom, hogy megkérdezzék, mi a helyzet. Kiderült, hogy fényképezkedni. Szegényeket jól kiröhögtem, a mosolyomat akarták lefényképezni :D:D De végül kiszabadultam a fényképezők kavalkádjából. A parttól nem messze, utcazenészek énekeltek, és azt hallgattuk egy ideig. egész jó hangja volt a csávónak.  Hazafele a kocsiban a családom végi röhögtek, de nem értettem min. Nagyon idegesítő volt, hogy néha rám mutatnak, vagy azt a szót hallom, hogy xiong ya li - azaz Magyarország.

Másnap reggel korán keltünk, és a tesómmal busszal elmentünk valahova, ahol találkoztunk pár 13-15éves barátnőjével. Utunkat egy Tv stúdió szerűbe folytattuk, ahol egy kibérelt szobában énekeltünk. Avagy ők vinnyogtak, sikítoztak, kiabáltak. Én persze most sem értettem, hogy mi ilyen vicces, és csak fogtam a fejem. A dobhártyám majd beszakadt. Velem minden áron Justin Biebert  akartak énekeltetni. Itt nagyon imádják. Mindenki megkérdezte, hogy szeretem e. A válaszom csak annyi volt: bocsi, de ez a műfaj elég távol áll tőlem. Estére jól elfáradtam.....

Ebben a pár napban sok minden történt velem, úgyhogy most összefoglalom. Kétszer jártunk a város másik felén. Egyszer azzal az okkal, hogy kungfu edzése lesz a fogadótesómnak. Így is volt. Amíg vártunk, megjelent e fogadóapám. A nevét neki sem tudom, velünk volt pár órát, majd eltűnt.  Segített egy kínai telefonkártyát venni. Vacsorára pizzát ettem, végre valami számomra rendes kaja. :D Nagyon nem vagyok kibékülve az itteni ételekkel. Másnap délelőtt olvastam, zenét hallgattam, mást nem nagyon tudok csinálni. Ezen kívül nekiálltam kínaiul tanulni. Még régebben kaptam Jerrytől kínai nyelvleckéket, és ezeket most átnézem. Délután ismét busszal elmentünk a konditerembe, ahol edzése van tesómnak. Megkértem, hogy én is had edzek. Úgyhogy amíg ő kungfuzott, én elfoglaltam magam. Nagyon vicces volt, hogy három kínai csávó akart segíteni, elindítani a futópadot, ami persze segítség nélkül is ment volna.…Ha valakinek nem húzott szeme van, azért már odavannak. Aztán azért bámultak meg, hogy egy csaj, mit akar kezdeni a súlyzókkal. Vacsorát kínai KFC-ben ettünk. (Imádlak sült krumpli.) Este beszéltem szüleimmel web camerán keresztül, nagyon örültem. Igaz, már nem először beszéltünk, de hát ki nem örülne, ha beszélhet több ezer km-re lévő családjával. Tegnap a lány ismét edzésre ment, de én nem akartam vele menni. Inkább itthon maradtam. Olvastam, pihentem, zenét hallgattam, neteztem, pudingot főztem. Igen, hoztam magammal pudingport. J Nem akarták megkóstolni, de nem baj, végre jóllaktam. Este főtt kukoricát ettünk, egész jó volt.                                                                                 Az internetet csak akkor tudom használni, ha a lány nincs itthon, vagy amíg tv-t néz. Különben egész nap filmet néz, és beszélget. Eltelt ez a nap is. Este úgy döntöttem, kiköltözök a nappaliba. Hogy miért? Náluk az ágyakon ilyen fából összeragasztott ágytakaró van. Nagyon kényelmetlen. Én a pihe-puha ágyamhoz vagyok hozzászokva ^.^ A bordáim szabályosan fájnak. Olyan érzés, mintha betonon aludnék. A másik ok, pedig: közös ágyam van a fogadótestvéremmel. Ha belegondoltok, ti szívesen aludnátok egy ágyban egy 13 éves hisztis kiscsajjal?  Ha baba korom óta ilyenen aludnék, akkor persze nem lenne kényelmetlen. A kanapéjuk egész kényelmes, szóval kiköltöztem, és ott aludtam. Azt hittem nagy ötlet lesz, és végre kényelmesen aludhatok. Tévedtem. Szörnyű éjszaka volt. Az órájuk, minden órában kínaiul kiabált valamit, meg csörgött, amire persze felkeltem. Reggel hat körül ismét felkeltett az óra, majd az utcán skótdudások zenéltek, borzalmas hangja volt. Három órán keresztül ugyan azt a dallamot játszottak, idegtépő volt. Közben az anya elment valahova, megjelent egy takarítónő…. Úgyhogy kénytelen voltam visszavonulni a szobánkba. Nemrég ebédeltünk, és az ételben egy bogarat találtam. Oda az étvágyamnak. Amióta itt vagyok, még annál is kevesebb húst eszek, mint eddig. Akik ismernek, tudják milyen finnyás vagyok. Ha így folytatom, vegetáriánus leszek. Egyik nap jártunk egy bevásárlóközpontban, ahol húst akart venni az anya. A húst hűtés nélkül tárolják itt. Odament egy halom húshoz, majd megfogott pár darabot, és visszadobta. Hozzáteszem, itt levágják a kiscsirkéket, és előszeretettel fogyasztják. Undorítóan nézett ki a sok nyers hús felhalmozva, a higiénia szintjét nem is részletezem. Ebben a pár napban ezek történtek velem.

Üdvözlök mindenkit! puszi J

Az időjárásról még nem nagyon beszéltem, szóval: itt Csongqingben jelenleg 40- 50°C van. A levegő hihetetlenül szennyezett, és ez nagyban hozzájárul a hőséghez. Akkora a szmog, hogy nem lehet felhőket- csillagokat látni.

Vacsora után a fogadótesóm elvitt sétálni, majd megjelent egy kocsi, és beültünk. Nem tudtam mi történik. Végülis egy vidámparkba vittek. Annyira vicces, hogy mindenki megbámul. Felültünk a fogadótesómmal egy meg nem mondom mire, és fejjel lefele össze- vissza pörgetett. Nem igazán preferálom az ilyeneket. Mellettem kínai csávók ültek, és mindenáron fogni akarták a kezem. Nagyon szeretik az Európaiakat. :D Éjfélre végre hulla fáradtan ágyba kerültem, nagyon hosszú, és fárasztó napom volt.

 2011.08.18.-án csütörtökön, 17:10kor indult a gépem Kínába. 1*23 és 1*10 kg-t hozhattam. Ezt szerencsére nem léptem túl. Könnyes búcsút vetem a családomtól, majd utamra engedtek. Nagyon nehezen váltunk el egymástól. Életemben most először repültem, úgyhogy az elején kicsit féltem. Budapestről Münchenbe repültem, majd ott órám volt az átszállásra. A fél repteret végigsétáltam, mire megtaláltam a Pekingi járatot. Különös problémák nélkül felszálltam a gépre. A Lufthansa egy hatalmas gépével repültem. A szárnnyal egyvonalban ültem, középen. Jobb oldalamon egy német, bal oldalamon egy kínai nővel. Az utazás nem volt a legkényelmesebb, 11 órát egyhelyben ülni kihívás volta. A kaja egész ehető volt, bár nem nagyon voltam éhes. A  10. óra után kiborultam, leesett a cukrom, és szédültem. De azért csak megérkeztünk. A Pekingi reptér hatalmas, a reptéren ilyen metrószerűvel kellet a csomagomért elmennem. Amikor kifele jöttem, egy kutyás biztonsági őr megállított, majd kinyittatta a bőröndömet… A reptérközepén kiöntötte a táskámat, és kivett 2 kg. kolbászt, amit egy kínai ismerősömnek küldtek. Nagyon mérges voltam, na mind1… -.-„ Sikerült visszapakolnom. Nagy nehezen megtaláltam Zekun Ki nevű barátomat, a többi  cserediákkal és önkéntessel együtt. Rögtön elvittek minket egy kínai MC Donald’sba. Nem bírtam semmit enni. Hulla fáradt vagyok, 2 órát aludtam.  7 óra az időeltérés. Ezek után haza akartam telefonálni, hogy itt vagyok Pekingben, de a telefonom persze nem működött.  Megpróbáltam telefon automatáról telefonálni, bankkártyával, de persze ez sem működött. 30 yuanért vettem egy kártyát, amiről 4 percet tudtam telefonálni. Legalább otthon tudják, hogy épségben itt vagyok. Találkoztam már dán, svéd cserediákokkal, szerencsére tudunk németül kommunikálni. Háát , nem vagyok túlságosan feldobva a . a helyzetem egyelőre kilátástalannak találom. Remélem minél előbb tudom rendezni a dolgaimat, és elkezdhetek egy új életet egy számomra ismeretlen kultúrában.

 Sziasztok! Orsi vagyok, 16 éves gimnazista lány. A 2011/2012-es tanévemet Kínában fogom tölteni. Hogy is kerülök én innét, Európa szívéből, egy ilyen távoli országba? 2011 februárjában megrendezésre került a második AFS kiválasztási orientáció. Az AFS egy önkéntes alapon működő szervezet, amely interkulturális tanulásra kínál lehetőséget. Főbb célja, hogy a kalandvágyó diákok világot lássanak, nyelveket tanuljanak, és megismerjék különböző országok kultúráját. Az imént említett kiválasztásra, olyan diákokat vártak, akik elég indíttatást éreztek magukban, egy ilyen kihívásra. A program keretein belül évente  kb.hetven-nyolcvan 15-18 év közötti diákok utaznak ki különböző országokba.  Érdeklődésemet nagyban felkeltette ez a program, így elutaztam Budapestre, ahol ezt az eseményt lebonyolították. Spanyolországban vagy Portugáliában szerettem volna tanulni 3 hónapot, ám elképzeléseim az események hatására gyorsan megváltoztak.

Különböző feladatok során felmérték általános műveltségünket, tájékozottságunkat. Az este során éjszakába nyúló élménybeszámolókat hallgattunk meg az elmúlt években külföldről visszatért diákoktól. Másnap, a kiutazni vágyó diákok szüleinek tájékoztatót tartottak, nekünk, jelentkezőknek pedig véglegesítenünk kellett a választott országok sorrendjét. Az általam választott országok helyei már az őszi kiválasztás során beteltek, így el kellet gondolkoznom azon, hogy hogyan tovább..... Egy merész meggondolásból, úgy döntöttem/(rábeszéltek) Kínában. Így német, valamennyi spanyol, csekély angol, és semmi kínai nyelvtudással a következő tanévemet Kínában fogom tölteni.