Aug. 27.-én délután a családom bejött a szobámba, és csak annyit mondtak: bye-bye! Egész estig egyedül voltam, majd mikor hazaértek, megint beültettek egy kocsiba (talán a nagypapié) és véleményem szerint a Jangce partján jártam. Megkérdeztem tőlük, hogy ez melyik folyó, a Jangce? A válasz csak annyi volt, hogy szomjas vagy? Kérsz vizet?......         A parton árusok között sétáltunk. Hatan voltunk, mint legutóbb. A part nagyon szép volt, mindenütt fények, díszkivilágítás, zene. Nagyon hangulatos volt. :) Miközben sétálgatok és nézelődök, odajött hozzám egy kínai pasas, valamit nagyon akart mondani, de hiába, nem értettem mi a helyzet. Mentem tovább, gondoltam reménytelen, hogy megértsem, de ő követni kezdett, úgy másik tíz emberrel együtt. Megállok, odajött a családom, hogy megkérdezzék, mi a helyzet. Kiderült, hogy fényképezkedni. Szegényeket jól kiröhögtem, a mosolyomat akarták lefényképezni :D:D De végül kiszabadultam a fényképezők kavalkádjából. A parttól nem messze, utcazenészek énekeltek, és azt hallgattuk egy ideig. egész jó hangja volt a csávónak.  Hazafele a kocsiban a családom végi röhögtek, de nem értettem min. Nagyon idegesítő volt, hogy néha rám mutatnak, vagy azt a szót hallom, hogy xiong ya li - azaz Magyarország.

Másnap reggel korán keltünk, és a tesómmal busszal elmentünk valahova, ahol találkoztunk pár 13-15éves barátnőjével. Utunkat egy Tv stúdió szerűbe folytattuk, ahol egy kibérelt szobában énekeltünk. Avagy ők vinnyogtak, sikítoztak, kiabáltak. Én persze most sem értettem, hogy mi ilyen vicces, és csak fogtam a fejem. A dobhártyám majd beszakadt. Velem minden áron Justin Biebert  akartak énekeltetni. Itt nagyon imádják. Mindenki megkérdezte, hogy szeretem e. A válaszom csak annyi volt: bocsi, de ez a műfaj elég távol áll tőlem. Estére jól elfáradtam.....