Chinese dream

 Eltelt újabb két hét. Sajnálom, hogy nem volt időm írni, pedig elég sok minden történt. Szóval. Jól vagyok, minden rendben és zajlanak az események, én meg csak sodródok az árral. Múlt héten az iskolában 3 dolgozatot írtunk. GRRRrrr. Mondatokat kellene fordítani, de egyenlőre nem nagyon mennek a karakterek, de azért igyekszem memorizálni őket. :P Reggelente az iskola stadionjában a diákok katonák vezényletével meneteltek. Majd később leírom, mi is az oka.  Ezen a héten totál fáradt voltam, alig vártam már a hétvégét, hogy kipihenhessem magam. Otthon még mindig nem nagyon javultak a dolgok. A családom rendesen ellátja fogadószülői kötelességeit, és nem kapok reggelit, ebédet a suliban eszek, vacsora meg többnyire csak hétvégenként jár.  A hétvégi program, alvás volt. J Egyik este pont vacsora idő volt, és hívott az anyum, hogy vacsora. Vagyis közölte, hogy menjek, és vegyek magamnak kaját. Jó érzés volt, hogy reggeli nincs, ebéd amit akarok, vacsorára meg kidobnak a házból. Na szép! Tudtommal a fogadócsaládok azzal, hogy elvállalták, hogy fogadnak egy cserediákot, bele tartozik a szállás biztosítás,  és napi 3*-i étkezés.  Ha nincs igazam, valaki javítson ki….

Szept.26

Hétfő. Ezen a napon volt pár óránk, majd az utolsó óránk kínai osztályban volt.  Mindenkinek egyesével be kellett mutatkoznia. Eközben a diákok kameráztak, fényképeztek. Mintha sztárok lennénk. Ha minden igaz 58 az osztálylétszám. Óra előtt lerohamoztak minket a diákok, és mindenki fényképet akart, vagy a telefonszámomat….. Fogalmam sincs milyen óránk volt, mivel egy szót nem értettem az órából. Iskola után Leaval voltam sétálni, majd hazakísértem. Holnap már az új családjánál tölti a napot. Nem tudom igazándiból az okokat, hogy miért kell családot cserélnie, de annyit tudok, hogy az előző család csak ideiglenes volt, mivel nem találtak neki családot.

Szept.27

Kedd. Reggel direkt felkeltem előbb, hogy beérjek időben az első órára, mivel kínai osztályban lesz. Mikor odaértem, benéztem a termünkbe, nem volt még ott senki. Ránéztem az órarendre, és asszerint nincs első óránk. Vártam, vártam, majd megérkezett Lea. Federico és Isa már a kínai osztályban volt. Mi úgy tudtuk, nincs első óránk, szerintük meg van. Végül nekik lett igazuk, és sikeresen elkéstem az óráról. Mint kiderült, kicserélték az órarendünket, ez okozta a félreértést. Ma a könyveiket számoltam meg, és 36, azaz harminchat (!) könyv jut egy főre. Vannak még meglepetések.

Már nem emlékszem pontosan melyik nap történt, de nem is az a lényeg, hanem…Ebéd szünetben gitáros haverokkal akartam lógni, de nem voltak a boltban. Időközben kaptam egy SMS-t, hogy az egyetemen vannak, koncertjük van. Úgyhogy miért ne alapon elmentem. Nem fogjátok elhinni mi történt. Megláttam 3 nem kínai embert, majd odarohantam hozzájuk, hogy üdvözöljem őket, Angliából jöttek. Az egyikőjük tanul magyarul, úgyhogy be is mutatkozott anyanyelvemen. Nagyon örültem. Közölte velem, hogy az egyetemen tanul egy magyar lány és egy srác. Na erre már végképp nem tudtam mit mondani. Odavezettek a magyar lányhoz. És csak annyit tudtam kinyögni, hogy TE BESZÉLNI MAGYAR? REALLY? Igen, konkrétan ezt mondtam. Alig bírtam megszólalni, teljesen le voltam blokkolva. Majd sor került a bemutatkozásra, és teljes véletlenségből őt is Orsinak hívják. Gyors telefonszám csere után már mennem is kellet, mivel eredetileg a gitárosokhoz jöttem. Elmondhatatlanul boldog voltam. A sráccal még nem találkoztam, de remélem a közeljövőben megismerkedhetek vele is. Koncert után az egyetemen ebédeltem a többiekkel. Haha. Nem kommentálom. Aztán irány vissza a suliba. Más különös nem nagyon történt.

Október 1. én volt a nemzeti ünnep itt, Kínában. Említettem, hogy tanultak menetelni a diákok. Na, ennek az az oka, hogy itt ilyenkor mindenki menetel. Elmélteileg. Gyakorlatilag én nem láttam sehol- senkit. Számomra ez a nap is csak egy átlagos nap volt. Jövő héten, azaz a mostani héten, nincs iskola. Nem tudom miért pontosan, de valószínű a nemzeti ünnep miatt.

Szünet:

Vasárnap az egész család étteremben vacsorázott. A fiútestvérem feleségének a gyereke nem rég született meg, így az egész család együtt vacsorázott. Vannak még meglepetések számomra. Az anyámnak van jogosítványa, és egy kocsija. Na erről eddig álmodni sem mertem. Az étteremhez kocsival mentünk. Útközben megálltunk egy gyors étteremnél, hogy vegyünk nekem vacsorát. Igen, megaláztatásként én gyorséttermi kaját kaptam. Bár utólag beláttam, jobb volt ez így. Az asztal közepén  volt egy fazék, amiben valami irdatlan csipős leves és hal. Amikor elkezdtek enni, én azt hittem, kirohanok az étteremből. Testvérem mellet ültem, és kivett egy egész halfejet, nade amikor a hal a szemembe nézet, legszívesebben sikítottam volna. Tehát a halat mindenestől beletették. Még a szemét is meg hal fejét, meg mindent! Azt hiszem nem nekem való ez a kínai kaja.

Hétfőn 9-kor kelltettek. Kérdeztem hova megyünk. A válasz, csak annyi volt, hogy el, a nagymamival. Oké. Megint fogalmam sem volt , mire számítsak. Autóval mentünk egy korházba. Gondolom valami hozzátartozó, rokon lehetett. Meglátogattunk egy idős nénit. Ha jól értettem műtötték. A látogatás után, egy idős bácsi kíséretében elsétáltunk valahova, ahol rengeteg katonát láttam.  A kapun engem nem akartak beengedni, így a nagymamival kint maradtam. Hosszas várakozás után katonai kíséretben a család után vittek. Röhögni fogtok, de egy katonai támaszpont,( vagy hogy nevezik ezeket) ebédelt a családom. Az idős bácsi valószínű ismerős volt itt. Visszatérve az ebédre. Háttt én nem ettem semmit. Iszonyatos érzés lett volna úgy enni, hogy közben több száz katona bámul. Így is alig bírtam kivárni, hogy menjünk.

Tegnap, azaz kedden 13 órára volt megbeszélve találkozóm Leaval.  Ebédet a nagyszülőknél ettünk, ahol csomó nyugdíjas  volt. Kártyáztak, főztek, TV-zek, már engem többet néztek mint a filmet. Néha annyira idegesítő már, hogy mindenki integet, rám köszön, mutogat rám. És ez most úgy a mindennapokra vonatkozik. Ebéd után elindultunk Leaval felfedezni a MERO-t. Fél útig az anyum vitt minket kocsival, mert ő is arra fele ment. Onnét pedig taxival. Reménykedtünk, hogy be tudunk regisztrálni. És IGEN, még jó, hogy nálam volt az útlevelem, sikeresen kaptam egy belépőkártyát. Eleinte nem nagyon akartak megérteni minket. Aztán kérdezték, melyik iskolába járunk, lekeresték adatbázisban, hogy hitelesek-e az adatok. És megkaptam a várva várt kártyát. :DD A program estére főzés volt, úgyhogy bevásároltunk. Ilyeneket, hogy tojás, liszt, palacsinta sütő, tej, ezenkívül vettem magamnak egy két az élethez szükséges dolgok, mint pl. müzlit ^.^  Bevásárlás után Leaéknál palacsintát sütöttünk, hülyéskedtünk..stb. A szülei tanárok az iskolában. ÉS elutaztak két napra, és megkértek, hogy maradjak éjszakára, mert nem szeretnék egyedül hagyni őt. Így is történt. Másnap ebédre tojásrántottát csináltunk. Végre nem kínai kaja. Vacsorára és ebédre is hazai koszt. NYAMIIIII!

 Isa és Federico elutazott a családjával a hegyekbe felfrissülni. Róluk nem tudok semmit, hogy mi van velük. Remélhetőleg minden rendben. J

Holnap este koncertre vagyunk hivatalosak, úgyhogy megvan aholnap program is. Jelenleg ide írok, meg közben tanulom a karaktereket. Azt hiszem ennyi. Biztos, hogy valamiről elfelejtkeztem, de sajnos nagyon régen írtam, és nem is tudnám leírni pontosan mikor mi történt.