Sziasztok!

Van egy -két dolog, amit meg szeretnék osztani veletek. Eljött ennek is az ideje.. hullámvölgyek.. A héten elején nagyon ki voltam borulva. Egyszerűen túl sok volt minden.  Ez az egész Kína dolog. És nem azért mert honvágyam lenne. Egyszerűen képtelenség angolból és kínaiból is egyszerre jól teljesíteni, megtanulni 3 hónap alatt kb 500 karaktert leírni. Mivel soha nem tanultam angol nyelvtant, így semmit nem értek a nyelvtani magyarázatból. Ennek következtében elég hülyén érzem magam. Rengeteg szó jelentését nem értem, tehát nem könnyű a helyzet. A családommal azóta is ugyan az a helyzet. Kicsit luxusnak tartom, hogy cserediákot fogadtak, és 3 hónap után, még a nevemet sem tudják. Szerintem még országot sem, de mindegy. Nem akarom még ezen is idegesíteni magam. Azt elfelejthetem, hogy én itt bármokor is normális ételt kapjak. Néha oda tesznek az asztalra egy kis dobozos tejet, ami a reggelim, ebédem és vacsorám egyben. Gondoskodó család. Így nem marad más választásom, mint az étkezést magam kell, hogy megoldjam. A kínai család definíciója: az a hely, ahova aludni járok... Ezen kívül. Nem tudom, hogy ki volt, de valaki az érdekemben felhívta az itteni AFS-t. Így a tanárok kezdik belátni, hogy tényleg nem kamu amit mondok. Egy hónap után  jeleztem, hogy a családom nem okés. Mi történt? Hát semmi. A héten behivatták a tesómat az irodába, és egy hetet adtak a válaszra. Miszerint szükségem van egy külön ágyra. A válasz nem meglepő. Ők ezt nem tehetik meg, nincs hely, meg különbenis túl sokat akarok. Csak eggyetlen kérésem van, NEM AKAROK EGY HISZTIS 13 ÉVES KÍNAI CSAJJAL EGY ÁGYON OSZTOZNI. Nem hiszem, hogy túúl nagy kérés. Az egészben a szépség, hogy az itteni AFS szerint csak kommunikációs probléma. Miért nem lehet megérteni?? Reggelente direkt zenét hallgat, cska hogy felkeltsen. És ezt még sorolhatnám, de már unom elmondnai 100* a dolgokat. A helyzet a következő. Az AFS nem volt idejövetelem előtt családlátogatáson, ennek következtében és húztam a rövidebbet. A suliban megpróbálnak egy új családot keresni.. remélem olyan intenzitással mint eddig. Mivel megint csak magamra számíthatok, így hétfőn megpróbálom ezt a problémát magam megoldani. Miszerint bemegyek egy velem egykorúak osztályába, és bármiylen gáz is ,de megkérdezem, valaki ekar e fogadni. Jobb ötletem nincs. 

Más:  Életem legnagyobb sokkja ért a héten. Hotpotot ettek vacsorára a haverjaim. Ez számomra ehetetlen, szóval csak ültem Ez úgy néz ki, hogy a kör alakú asztal közepén főznek. Előszeretettel esznek halat. Erről érdemes tudni, hogy a fejét is megfőzik. Egy tálcán hozta ki a pincér a félbe vágott halat, és amikor a hal rámnézett, felsikítotttam, a félbe vágott hal!!! A szeme..Fújj. Na ez még nem minden. Ezekután megmozdult a levágot hal a tálcán. 10 perc kellet, hogy megnyugodjak. Ez nekem túl sok volt. A két véglet, vagy túl  friss a kaja, vagy nagyon műanyag, nagyon gyors-fagyasztott kaja...  Soha többet mégegy ilyet.

Suliban csütörtök-péntek sport nap volt, ígxy az órák nagy része elmaradt.  Az időjárás végre változott, nem szakad az eső. Ma lehetett látni a Napot. Tudom, ez nem egy említésre méltó dolog, de amikor a mindennap megszokott alapvető dolgok kimaradnak az életedből, akkor rájössz, hogy mennyire hiányzik. Tegnap este elmentünk biciklit kölcsönözni, majd bicóztunk egy órát. Végre nem csak gyaloglás.  Nagyon jól éreztem magam. Amúgy a kedvem már sokkal jobb, meg ez csak egy napos rossz kedv volt. Nem fogom magam szarul érezni, csak azért mert ez történik velem. Ígyekszem mindig a legjobbat teljesíteni, de nehéz.   Szurkoljatok, hogy találjak magamnak egy családot! Puszi mindenkinek.