Chinese dream

 Sziasztok!

Nincs túl  sok időm, úgyhogy megint csak pár sort.

Szerda óta az iskolában élek, egy német tanárral. Van egy saját szobám, néha főz rám. Sokkal jobb mint ezelőtt. Persze konfliktusaink vannak, mivel ő nem fogadó család, és eléggé úgy érzem, hogy nem tetszik neki a helyzet. Egyik nap 2 percel voltam később, ezért fél óránk keresztül kaptam a fejmosást, hogy neki nem volt kötelessége befogadni, ne írjak legközelebb sms-t, hogy mikor hol vagyok, vagy mikor jövök, hanem egy nappal előbb közöljem, hogy hova megyek, mikor, kivel,, mit csinálok, mikor jövök....  Amúgy elvagyunk. A múlt héten megkértem pár ismerőst, hogy körbe kérdezzen, hogy valaki akar e fogadni. Elég gáz, hogy erre kényszerültem.. Pénteken kaptam egy sms-t, hogy szia Orsi, én vagyok a fogadó családod erre a hétvégére, 1,5 óra múlva várlak a főbejárat előtt. Nekem 4kor még órám volt. Ezzel kivitelezési problémák akadtak, így áttettük szombat délelőttre a találkozót. Fogalmam sem volt, hogy ki ez a lány, hol lakik, hány éves, honnét tudja a számomat, se semmit. Megkérdeztem a tanáraimat, azt mondták, ők sem tudják, hogy ki ő. Egy másik iskola adta meg neki a kapcsolatot. A tanáraim csak anyit mondtak, ha akarok megyek, ha nem, ha akarok iskolát váltok, ha nem, akkor itt is maradhatok nekik mindegy. Na ez nagyon nemesett jól, és iszonyatosan ideges voltam, miért csinálják ezt velem, miért nem képesek 5000 kínai diák között egy családot találna, ahol lakhatnék.? Nincsenek nagy igényeim, csak egy ágyat, meg néha biztosítsanak étkezést, és minden rendben lenne.Tanítás után nem volt kedvem az iskola közelében sem maradni, így elmentem sétáálni. Út közben Jhonny, az egyik barátom a gitárosok közül leszólított, hogy hova megyek. Mondtam nem  tudom, hova megyek, mit csinálok, cska megyek, valahova, ahol elgondolkozhatok hogyan tovább...? Látták, hogy nem vagyok a legjobb hangulatomban, így kérdezték mi trtént, elmeséltem röviden a történetete, és válasz képpen felhívták a csajszit, hogy mégis kiderítsék, hova akarnak vinni. Mint kiderült a város másik felén laknak, kocsival kicsit több mint egy óra. 15 éves a lány, és a suli adta meg a számomat nekik, mivel az AFS-től két cserediák ebben az iskolában tanul.  Ezután elmentünk vacsorázni, majd biliárdozni. Végre kicsit feloldódtam, és egy estére elfelejtettem a problémáimat. Nem azon gondolkoztam, hogy hol fogok lakni, iskolát cserélek -e, stb... Szombat délelőtt találkoztam az ideiglenes fogadóanyával és a lányával. Elvittek otthonukba, ahol megebédeltünk, majd elmentünk mászkálni a városba. Kedvesek voltak velem, kezdtem azt hhinni, hogy végre lehetne egy normális családom. A délután folyamán karaokeztünk, közösen vacsoráztunk pár barátnőjével. Este egy férfi és az anya vitt minket vissza kocsival lakásukba. A kocsiban nem tudom pontosan min, de nagyon összevesztek, úgy, hogy a fogadótesó elkezdett sírni. Mikor odaértünk megkérdezte mi történt, és elmesélt sok mindent. Mondta, hogy családi problémáik vannak, az apja nem él velük, viszont az anya egy férfivel él, akkinek családja van, felesége és két gyereke. Na itt kezdtem kiábrándulni a tökéletes család gondolatából. Ezen kívül az anya mondta a lányának, hogy nem vagy többé a gyerekem, nem akarlak látni többé, és ilyen kedves dolgokat. A lány egész éjszaka sírt, csapkodta az ajtót. Nekem mondák, hogy az anya szobájában fogok aludni a vendég szoba helyett, mivel ahoz tartozik egy fürdő is. Nekem a másik szoba is tökéletesen megfelelt volna, de mindegy.  Az ágy nagyon brutálisan nézett ki. Egy lépcsőn lehetett az ágyra feljutni, ami féból volt, és tele volt faragva sárkányokkal. E mögött egy hatalmas márványlap volt. Komolyna mint ha egy kriptában aludtam volna. A fürdőről pár mondatot. Találkoztam egy beszélő WC-vel. Megszólalt hozzám kínaiul. o.O Az ülőkéje fűtve volt, lehetett volna választani masszázst,  és még nem tudom mit,de jobb ez így, nem is akarom tudni... Nem mertem használni :D:D Másnap 10kor ébresztettek. Reggeliztünk, majd egy órát ültem néma csendben az ágyon, és ismét a veszekedést hallgattam. Vissza akartam jönni, nagyon nem éreztem magam jól. Az iskoláról. Sokkal jobb a suli, mint a miénk,   a környék sokkal fejletebb, tisztább. Megjegyzem a  fogadótesó minden nap taxival jár suliba, szerintem még nem ült tömegközlekedési eszközön. Ha a család normálisabb lenne, akkor szerintem iskolát cserélnék. De nem akarok egy családi problémás családdal lakni, és ez szerintem érthető is.  Ebédet útközben ettünk a város legjobb hotelében. Az család fizetett, nem tudom mennnyi volt, de biztos hogy nem volt olcsó. Ezután a lány egy találkozóra ment , az anya meg visszahozott az iskolába.  Bocsánatot kért, a veszekedés miatt.  Majd elköszöntem tőle és megköszöntem a vendéglátást.  A helyzet  a következő. Két lehetőségem van. Vagy iskolát cserélek, a szabadságomnak annyi, és biztos hogy a nyelvtudásom gyorsabban fejlődne, a környék sokkal fejletebb, jobb, viszont az angollal hatalmas problémáim lennének, senkit nem ismerek, tehát egy új életet kezdeek megint, és kiépítem újra a kis világomat. A másik lehetőség, hogy itt keresek magamnak egy családot, a barátaimmal maradok, egy ismerős környezetben, és valamilyen szinten szabadságom is megmaradna. Ezenkívül intenzívebben kéne tanulnom. Tehát iskola vs. barátok. Péntekig van időm választ adni. 

Más: Hétfőn a konzulátuson voltam, beregisztráltam, hogy én is magyar vagyok, és itt vagyok :D haha Nagyon kedvese voltak velem. Kedden  találkoztam egy lánnyla, aki mondta, hogy szeretne fogadni, mondta, hogy a barátai meséltek róla. Így ebéd szünetben találkoztunk, beszéltünk pár szót. 17 éves lány, itt tanul a suliban, 6 percre lakik az iskolától, saját szobám lenne, és elmondása szerint a szülei nagyon kedvesek. Tehát úgy néz ki találtam magamnak egy kis segítséggel családot. Szerintem nem váltok iskolát. De még azért előtte egyszer átgondolom. Ez a család ellen nicns kifogásom, holnap majd az irodában úgyis kell pár dologról beszélnem, és majd ezt is szóba hozom. 

Ezenkívül a három hónap eltelt, életemben nem voltam még iilyen távol ennyi időre szeretteimtől. A éten vettem egy könyvet, amiben bent vannak kínaiul a karakterek, és a pinjin is. Ki lehet nevetni, de a könyv Micimackó és Malacka kínaiul. Tudom, hogy mesekönyv, de ez az én szintem kínaiul, és taulásra tökéletes. Szerintem a három hónap alatt ez volt az egyik legértelmesebb cselekedetem. Most mennem kell tanulni, holnap dolgozat. Üdvözlök mindenkit! byeee