Sziasztok!

Nagyon Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Eltelt négy hónap.  Ebben az utóbbi egy hónapban nagyon-nagyon sok minden történt velem. Ami a legfontosabb, hogy találtam egy új családot, akikkel azóta is boldogan élek. Három hónapot töltöttem el az első fogadócsaládomnál. Nem mondanám hogy életem legszebb 3 hónapja volt. Ezek után két hetet éltem az iskolában, a német tanárral, egy  hétvégét egy ideiglenes fogadócsaládnál. Majdnem iskolát cseréltettek velem, döntenem kellett, hogy a tanulást választom, egy sokkal jobb iskolát, egy idegen, új környezetben, itthagyhatam volna megint mindent és mindenkit, kaptam egy lehetőséget, de nem éltem vele, azt a világot amit kiépítettem magam körül 3 kemény hónap alatt, azt újrakezdhettem volna egy más helyen, a barátaim nélkül, akikre számíthatok itt hagyhattam volna, de nem tettem.  Amit megtapasztaltam, átéltem az biztos, hogy nem mindennapos. Felnőttem, valamilyne szinten megkomolyodtam, meggondoltabb vagyok, mint ezelőtt. Sok mindent megtanultam már, pl. türelmesnek lenni, elnézőnek, megbecsülöm az értékeimet, a barátaimat. Mostanra már kiismerem a kínai embereket, a helyi járást, a környéket, sok mindent tudok a történelemről, a nyelvről.

November vége felé cseréltem családot. Hogy hogy találtam új fogadócsaládot? Körbekérdeztünk pár ismerőst, barátot az iskolában, hogy nem- e tudnának valakit, aki szívesen fogadna. Nincsenek nagy igényeim, csak egy saját szoba vagy legalább egy saját ágy, meg ha néha főznének rám, már tökéletesen elég lenne. Egyik nap kaptam egy bejövő hívást Angelinától, hogy az egyik osztálytársa szívesen megismerkedne velem, és fogadna is. Az egyetlen aggálya, hogy alig beszél angolul.  Majd találkoztunk, bemutatkoztunk egymásnak, beszéltünk pár szót. Mivel ő volt 2 hét után az egyedüli jelentkező, így  mondtam, hogy oké, miért ne  költözhetnék. Az AFS irodában elkérték a családtagok telefonszámát, ez volt a beleegyezés, hogy fogadnak. Pénteki napon újra bepakoltam a bőröndömbe, és útra készen megköszöntem Yunninek, a német tanárnak, hogy befogadott erre a pár napra.  A leendő fogadóapám kocsival várt a suli előtt. Linda leendő fogadótestvérem, Angelina, a fordító kíséretében elvittek otthonukba. Mikor megérkeztünk, közölték, hogy fogadóanyával csak később találkozhatok, mivel a játékteremben ült.  Remek, ezt valahogy mindig kifogom. Végül is körbe vezettek egy 8 emeletes épület első emeletén lévő lakásban, otthonukban, leendő otthonomban.  A szülőknek van egy közös szobája, a testvéremnek és nekem külön-külön. Ezen kívül a lakás része konyha, mosókonyha, étkező, nappali, computeres szoba (?), nappali, fürdő, és két WC. Mondhatni kínai keretek között hatalmas házuk van.  Először elmentünk közösen az új családommal és  Angelinával egy étterembe vacsorázni. Vacsora után hárman lányok elmentünk sétálni Jefangbei-be. Ez egy  városrész, én ittam egy forró csokit, majd hazamentünk. Másnap nagyjából berendeztük a szobámat, elkérték a mosni valómat. Ez azt jelenti, hogy nem kell többé kézzel mosnom. !!  A ruháim kimosása után a koszos cipőimet kérték. A bőröndöm mélyéről előszedte egy pár cipőt, amit odaadtam a fogadóanyának, és megköszöntem, hogy kimossa. Ő közölte velem, hogy ki akarja mosni az ajtóban lévő koszos cipőmert is.  Én tiltakoztam, mivel minden nap azt hordom, szükségem lesz rá holnap. A sztori itt kezdett vicces lenni, mivel elkérték a cipőméretemet… Igen, kerestek nekem egy cipőt a méretemben, amit nekem adtak, hogy akkor ezt hordhatod, amiíg meg nem szárad a másik. Hozzáteszem egy Puma cipő volt. A családomról pár szót: a nővérem, Linda 17 éves, egy iskolában tanulunk, az anyum otthon dolgozik, háziasszony, mivel nemrég műtötték a könyökét, az apukám, ha jól értettem mérnök. A ház az iskolától kb. 15 percre van gyalog, egy folyó partján, a völgyben.  Ez azt jelenti, hogy minden reggel lépcsőzhetek az iskoláig. Ezzel az egyetlen problémám, hogy a műtött térdem nem ere van kitalálva.  

Vasárnap Linda, Angelina és Lea társaságában jégkorizni mentem.

Az iskoláról pár szót: dolgozatok, tesztek, AFS szintfelmérés.. Időm nem nagyon jut semmire. Tanulok, kirándulást próbáltam szervezni karácsonyra, Chengduba, de végül a Pekingi AFS vissazutasította, mivel nem hagyhatunk ki 2 napot karácsonykor az iskolából.  Később újra köldtünk egy jelölést, hogy dec. 30-tól január 3.-ig Shanghaiba kirándulhassunk. Ezt már elfogdták, mivel nem hagyunk ki napot az iskolából, hanem iskola után este repülünk oda. Már nagyon várom, a szilveszteremet Shanghaiban tölthetem ! :D

Időjárás: december 2. án még egy polóban mászkáltam, vagy egy vékony pulcsiban, viszont mostanra nagyon lehült az idő. 1-2 °C van, nincs sehol fűtés, radiátor, kandalló, itt ilyen nincs, csak északon. Majd megfagyok, téli ruhát nem találok a méretemben, majd megfagyok.

Az otthoni események néha viccesek. A családom azon űz viccet, hogy én egyik nap müzlit ettem, konkrétan leültek mellém, és elmagyarázták, hogy ez nem normális kaja, és hogy ők nem esznek ilyet.  Jót röhögtek rajtam. A reakció másnap, mire hazaértem, 5 literdobozos tejet találtam az asztalomon, és 3 doboz müzlit. Reggelire általában rizs sütőtökkel összefőzve.. ebédet iskolában eszek, vacsorára meg rizs párolt répával és húscsíkokkal. Vagy valamilyen párolt zöldség és rizs rizs rizs és rizs…  Egyszervolt hogy lekváros kenyeret ettem, na ők ilyet szintén nem fogyasztanak, így ebből is az lett, hogy jól kiröhögtek. Másnap az asztalomon egy szatyor péksüteményt találtam… No comment.

 A következő emítésre méltó dolog, hogy találtam még egy magyart. Imrét. Egyik nap Dávid szervezésével találkoztunk Imivel, aki már 2,5 éve él itt, Chongqingben. Találkoztunk, beültünk egy kávézóba, beszélgettünk, megosztottuk a sztorijainkat egymással. Ő egy kéttannyelvű óvodában dolgozik. Egerből jött. Így már négyen vagyunk magyarok, két Debreceni; Dávid és Orsi, Imre Egerből és én Füléről…. Sok minden érdekes sztori, dolog kiderült a városról. Mint megtudtam Chongqing a melegek fővárosa kínában, kutyahúst minden fele lehet kapni, de a hús eredete ismeretlen…és itt a legmelegebb a nyár Kínában. És állítólag itt vannak a legszebb kínai lányok.

Egyik nap Adammel, gitáros ismerősömmel a kínai Disney Landben jártam.  Nagyon jó hely. Sétahajóval elmentünk erről a helyről egy másikra, majd vissza.  Ezután körbesétáltunk, megtudtam, hogy a világon itt található a legtöbb WC egy helyen…Miről híresek a kínaiak….. Na mindegy.  Ami számomra a legjobban tetszett, az az, hogy láttam pár lovat, így 3,5 hónap után. Nagyon boldog voltam.  A hajó úton írtam egy levelet a családomnak, amit később feladtam pár karácsonyi képeslappal együtt. Nagyon remélem, hogy odaér hamarosan.

Otthon internetem még mindig nincs, ez az oka, hogy nem írtam a blogomat sok ideig. A család gépéről szoktam bejelentkezni hogy még élek, vagy néha beviszem az iskolába a laptopomat.

Időközben egyszer beteg is voltam. Jól megfáztam, lázam volt, náthás… Mst már jobban vagyok, csak a náthámmal küszködök.

Pár nappal ezelőtt vettünk egy hörcsögöt, amit az osztályteremben tartottunk..Nem akarom mondani, de szegény három napig élt. Nagyon nem volt jó ötlet.

Anyumék feladtak egy csomagot, illetve kettőt, pár csokit, meleg holmikat, meg egy két apróságot. Az egyik csomagomat viszont a reptérről visszaküldték, mivel nem ment át az ellenőrzésen. Valoszinű, hogy a csillagszoró vagy a hajszínező volt a baj, amit szilveszterre kértem. Időközben az egyik csomagom ideért, a másik meg remélem, hogy az úton van.