Reggel nyolcra kellet odaérnem az iskolához, mivel orvosi vizsgálatra mennünk. Már a reggelem is rémálom volt.. Mondta az anyám, hozzáteszem kínaiul, hogy ott a buszmegálló és majd jön egy busz.. Oké, ezt úgy étettem meg, hogy közben mutogatott ki az ablakon, hogy oda kell mennem. A problémám csak az volt, fogalmam sem volt, hogy kell jegyet venni itt, bár a nagyobb probléma az volt, hogy a busz számát sem azt hogy hol szálljak le nem tudtam. Úgyhogy inkább gyalog mentem. Még jó, hogy megjegyeztem az oda vezető utat. Kisbusszal kb. 2,5 óra utazás után odaértünk a kórházhoz. Összeállt a kép, mégis milyen vizsgálat ez. Legszívesebben elfutottam volna, ha megtehetem. Papírok kitöltése után elsőként vérvételre mentünk. Itt ez úgy zajlik, hogy beállnak az emberek egymás után a sorba, és az éppen soron következő, leül, és a karját betartja egy üvegablak alatt, ahol a túloldalról leveszik a vért. Borzalmas látvány volt. Amikor rám került a sor odatartom a bal karom. Persze, hogy nem találták el a vénám. Teljesen ki voltam bukva, mivel utálom a vérvételt, nem bírom se a vér, se a tű látványát. Kérték a jobb karom, amiből 5 perc leforgása alatt nagy nehezen tudtak vért venni. a délelőtt folyamán sor került hallás, látás vizsgálatra, tüdőszűrésre, ultrahangra, EKG-ra, vérnyomás, pulzusmérés stb…
Délután, mikor hazaértem, az ágyamon nem volt semmi. Az összes holmimat ledobálták a földre indokolatlan okokból. Kérdeztem, hogy ez mégis mi volt? Persze nem válaszoltak. A stressz levezetéseként elmentem kondiba. A kezemet próbáltam kímélni, mivel gyönyörűen belilult. Estére hulla fáradt voltam, alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Már napok óta alig alszok, kezdek kimerülni. Estére a változatosság kedvéért, idehoztak egy kisbabát. Nem tudtam kié a gyerek, meddig lesz itt, se semmit. Behozták a szobánkba, majd megágyaztak neki az ágyrészemen. Valószínű az anyám fiának a feleségének a gyereke. Este kilenckor eltűnt itthonról mindenki. Fél óra elteltével visszajött az anyám a nagyszülőkkel, és a kisbabával. Miért ne, egész este itt bőgött a gyerek. Hajnali egykor végülis elvitték, és el tudtam aludni.
Ma egész nap itthon voltam a tesómmal, ő filmet néz a laptopján, én meg olvastam, zenét hallgattam, rajzoltam, szóval nem volt semmi érdemre méltó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.